Ház az erdő mélyén (Cabin in the woods)

Mindenek előtt szeretném megköszönni a sok sikert, és hajrá üzeneteket. :) Köszönöm, hogy ilyen jól fogadtok, annak ellenére, hogy messze nem a legtökéletesebb kritikákat hozom. Egy kedves olvasónk írta, hogy találhatnék magamnak valami művésznevet, mint kedves főszerkesztőnk alias ’kezdő firkász’…nos gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy ’mosolylány.’ Ez sok mindent elárul rólam, és a személyiségemről, mégis kellően anonim egész addig, amíg a videokritika elkészül, mert igen! Kaptunk egy javaslatot, hogy mi lenne ha csinálnánk  a főszerkesztővel egy videoelemzéses dolgot? :) Nekem tetszett az ötlet, a főszerkesztőnket pedig könnyen meg lehet győzni…elvégre már 12 éve ismerem. :)))) Úgyhogy ennek a videó kritikás dolognak hamarosan neki vágunk(tényleg nem tudom mikor és hogy, ritkán járok haza, és akkor is csak egy hétvégére, lehet csak a nyári szünetben lesz elkezdve), és a film már csak előttetek titok! :))) És nyugodtan írjatok, és kérjetek tőlem horror és thriller filmeket(megpróbálom teljesíteni, bár a gyomromat még némileg edzeni kell) a már ismert, és fenn említett e-mail címen. De akkor jöjjön a kritika.

Kezdő firkász: A videohoz még lesz egy két szavam :) nem igérek semmit.

A valóságshow-knak nagy sikere van manapság. Sosem tudni, hogy amit látunk ilyen műsorokban mennyire megrendezett vagy előre eltervezett. Esetleg, a producerek keze mennyire van benne, de egy dolog van amit biztosan tudunk. Aki ilyenbe szerepel, tud róla. Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy de mi történik, ha mégse tudjuk? Lehet, hogy mi is csak egy előre megrendezett életben élünk, úgy mint Jim Carrey a Truman-show-ban? És ha így van, akkor megmagyarázásra kerülhetnének bizonyos ’megmagyarázhatatlan’ dolgok. És ha így van, akkor kik a rendezők, és miért tesznek ilyet? A válasz egyszerű: mert a népnek show kell.

A tini horror filmek elmaradhatatlan szereplőgárdája az izomagyú, a sportos cuki fiú, a vicces, filozofikus füves, a ribanc és a szűzlány. A többi mind-mind csak töltelék. A helyszín pedig az egyikük rokona által nagyvonalúan felajánlott olyan viskó, ami még a térképen sincs rajta. Egy jó kedélyű hétvégi kiruccanáshoz minden adva van.

Mégis a szerepeket nem lehet ennyire lesarkítani, mert az izomagyúnak tűnő srác ajánl egy tankönyvet, ami jobb, mint a másik.

Összepakolnak, és nekivágnak az útnak. Megállnak tankolni és útbaigazítást kérni egy helyi tahótól. Útbaigazítást és megijesztést is kapnak. Megérkeznek a nyaralóba, kipakolnak, szobát választanak, majd a fiatalok gátlástalanságával bulizni kezdenek. Úsznak a tóban, isznak, füveznek, majd este sor kerül egy kis játékra..felelsz vagy mersz. Ám mivel a producerek belenyúlnak az egészbe, felcsapódik a pince ajtó és természetesen lemennek megnézni. És ott lenn vár rájuk a halálnemük. Pechükre talán az egyik legrosszabbat választják, ráadásul tudtukon kívül. Ám természetesen a füves jön rá a dolgok nyitjára legelőször.

A Ház az erdő mélyén megosztja a népet. Vagy imádod, és az egyik kedvenc filmed, vagy utálod, és a legszarabb valaha látott horrorfilmnek könyveled el. Köztes állapotú emberi véleményt még nem hallottam róla, de bármit is hallasz, egyszer mindenképp megéri megnézni. Ha nem vagy ijedős egyedül is nézheted, de társaságot azért ajánlanék.

A film vonala szépen van vezetve az első percektől kezdve, a feszültség szépen van építve és nekem az egyik kedvenc filmem. A befejezése nem olyan, mint amire számítottam, kicsit személy szerint neheztelek a füves gyerekre, de csak az tudja miért, aki megnézi a filmet. 

Huligánok (Green Street Hooligans)

Egy újabb alkotás, nem tőlem, élvezzétek, remélem tetszeni fog, mert nekem tetszett, különben rendhagyóan, most nem horrort mutat be nektek, és lehet meg is nézem ezt a filmet, főleg mert Elijah Wood szerepel benne és kíváncsi vagyok, hogy ilyen szerepben hogy álja meg a helyét, a kis hobbit :)

A filmet pár szóval jellemezni tudnám. Foci őrület. Fanatizmus. Barátság. Összetartozás. Egy csapathoz tartozás érzése. A végsőkig.

Mindenki tudja, de legalábbis sejti, milyen érzés focilázban égni, milyen egy csapathoz tartozni. Ha nem is ő maga van benne, akkor biztos, hogy van olyan ismerőse, közeli vagy távoli, aki szenvedélyesen rajong a fociért, és azon belül egy csapatért. Ha megszeretsz egy csapatot, lehet magyar vagy külföldi, onnan nem sok esélyed van a menekülésre. Mindig többet és többet akarsz, a csapatot akarod, kijársz meccsekre, barátokat szerzel (és egyúttal ellenségeket, természetesen az épp konkurens csapatból), és úgy érzed végre tartozol valahová. És ilyenkor már csak két dolog számít, ez pedig a foci, és a barátok. Ahogy a film elején mondják:’ West ham-es vagyok, az is maradok, míg a világ világ, az is maradok!’ Hát valahogy így működik ez a dolog. És ha épp úgy érzed, hogy az életed zátonyra futott, akkor jön valaki, aki megment.

Matthew(Elijah Wood, nekem nagyon átjött ebben a filmben, komolyan szimpatikussá vált a gyerek) épp Londonba érkezik, a nővéréhez(Claire Forlani), miután kirúgták a Harward-ról, amikor Steve (a sógora) által megismeri Pete-et. Steve unszolására elviszi Matt-et arra a meccsre, amelyre éppen tart. Matt-et elsőre nem ragadja magával ez a foci őrület, a másik csapat emberei talán épp ezért szúrják ki maguknak, miután hazaindul egyedül a meccs után, ám ha Pete-ék nem érkeznek időben, én mondom, hogy szétbasszák Matt fejét. A meccs utáni tömegbunyó pedig elengedhetetlen eszköze két olyan foci csapat drukkereinek, akiknek a szívükbe van írva imádott csapatuk, ám ezúttal Matt is belekerül élete első verekedésébe.

Másnap megtud Pete-től egyet s mást a fociról, és a hozzájuk tartozó céhekről(a szurkolók keménymagjai, a West Ham-nek ez a GSE, akinek régebben a vezetője az Őrnagy volt), és szóba kerül a Millwall(ennek később lesz szerepe). Na most ők ketten nagyjából annyira szeretik egymást, mint itthon a fradisták és az újpestiek.

Ezek után Matt a West ham-es céh oszlopos tagja lesz. Megtapasztalja milyen érzés egy csapathoz tartozni; nem tud és nem is akar mostantól másik életet.

A csapatokat kisorsolják, hogy ki játszik kivel. És ezúttal a West Ham összekerül a Milwall-lal. Az összes West Ham-es és Millwall-os szurkoló, de főleg a keménymagok tudják, hogy ez a meccs lesz életük meccse.

Nem tudom kinek lehetne ajánlani ezt a filmet őszintén. Aki csak tapasztalja valaki által egy apró mértékben hitetlennek tűnhet. Aki semmilyen mértékben nem tapasztalja, de esetleg bele akarhat kerülni, annak riasztó lehet. Pedig nem az. Higgyétek el. Én tapasztaltam, benne voltam(persze mindezt csak hazai viszonylatban). A valahova tartozás jó érzés. Egy bizonyos fokig. A barátok mindennél fontosabbak. Egy bizonyos fokig. De nem annyira, hogy csak a foci létezzen számodra mindenek felett. Mert ezeknek a fiúknak, a filmben, csak az létezik. Minden más a West Ham mögé szorul, ha egy hajszálnyival is; de mögötte van.

Viszont, aki 90 percnyi bunyóra, káromkodásra és piálásra vágyik, nézze meg.

Nem rossz film, sőt! Nekem az egyik kedvencem, de aki megnézi, ne számítson semmilyen babazsúrra.

Az ördög fia (Babysitter wanted)

Elfoglaltságok. Mostanság elhanyagoltalak benneteket, kicsit megszaladt a munka, de szerencsére van egy segítőm, aki újabb filmmel szolgál nektek, és ismét készülhet a hányózacskó, mert egy újabb remek horrort hozott nektek. Teljes mértékben ő írói tehetségét adja, semmit sem kontárkodtam bele. Kellemes szórakozást.

Gyerekek. A legtöbb ember szereti őket, hiszen tündériek, kicsik és a védelmünkre szorulnak. Mégis van olyan helyzet az emberek életében, amikor szükség van bébiszitterre. Ez a felügyelő lehet családtag (nagymama, unokanővér, nagynéni, stb.) vagy lehet hirdetést feladni és azáltal beszerezni valakit. Manapság a bébiszitterek nagyon felkapottak, hiszen rohan a világ, és bizony-bizony akad olyan szülő, aki nem tud a gyerekével foglalkozni. És bizony a bébiszitterek meg vannak válogatva, de nem árt körülnézni azon emberek tájékán is alaposan, ahova jelentkeznénk, mert meglepetések mindig érhetnek.

Angie (Sarah Tompson) otthagyja a családi fészket, és édesanyját, mikor egy kisvárosba megy főiskolára. Az egyik nap, egy hirdetőtáblán látja, hogy bébiszittert keresnek. Felhívja a számot, elmegy látogatóba, és Stanson-éknak annyira szimpatikus, hogy szinte rögtön fel is veszik, és már péntek éjszakára kap munkát, ám valaki követi. Az éjszaka folyamán több furcsa telefonhívást is kap, ráadásul Sam (Stansonék gyereke) egyre furcsábban viselkedik. Nyers vörös húst eszik, eltűnik egy másodperc alatt, és nem jön elő, és a rajta lévő cowboy kalapot sose veszi le a fejéről. Ám mindennek megvan az oka, hiszen Sam az ördög fia. De nem egészen úgy, ahogy azt megszokhattuk, vagy ahogy sejtenénk.

Nekem tetszett a film. A hangulat rendben volt, a feszültségkeltés is (komolyan, drukkoltam a csajszinak, pedig ilyet ritkán csinálok, és a légkör, amit kialakítottak szinte az első percektől ott van, ahogy a lány megérkezik péntek este,), az időtartam is (mármint, hogy kb. két-három nap alatt játszódik le a film), viszont a képi világa nem tetszett. Oké, hogy horror film, és oké, hogy éjszakai gyerek megőrzés, de nekem túl sok volt a hang, a vér, és kevés a kép.  Bár a film hosszához viszonyítva kevés volt benne a véres jelenet, a vége szinte tocsogott benne, és a kamera sem fordult el szemérmesen. Alig engedett láttatni bármit is, ennek ellenére keveset és rövid ideig bízott képzeteket a néző fantáziájára, mert amit kigondolunk, a következő képkocán nagyjából szemügyre is vehetjük.

Aki egy kibelezős horror filmet akar látni, annak nem ajánlom. Aki olyan filmre kíváncsi, nézzen klasszikus olasz horrorokat, amik szinte tocsognak a vértől.

Inkább azoknak ajánlanám, akik horror filmre vágynak, vérnyomás növelésre, vagy csak kis kikapcsolódásra….igen. Kikapcsolódásnak remek kis film.

Köpök a sírodra (I spit on your grave)

Újabb Társszerzői alkotás. Remélem hasonlóan fogadjátok, mint az előzőeket.

Érdekes egy film, amihez kell némi gyomor. Nem sok, de ha pár csepp vértől felfordul a gyomrod, akkor ez nem a te filmed. Vannak olyan helyek, ahova jobb nem egyedül menni, bár a filmek világa már csak ilyen…sok lány elindul egyedül, neki vág a nagyvilágnak (és még csak nem is a vére hajtja), mégis a végén alaposan megjárja. Nos igen, megrázó lehet ez a film. Mégis úgy érezhetjük, hogy a lány jogosan tette amit tett? Érdekes kérdést vet fel a film az önbíráskodásról. Mint a superhősfilmek, csak teljesen emberi megközelítésből. Annyi mindenen ment keresztül a lány, hogy ő, és állítom a "nézők" nagyrésze is teljesen jogosnak érzi amit tett, a lány. Viszont ez morális dolog. Jogos? Önmagunk megszabjuk az ítéletet, akkor bármiben megtehetjük ugyanezt. Gondoljunk bele, a legkisebb lopások is végződhetnek halállal, persze ez túlzás, vagy mégsem? Érdekes látni, hogy a film meg is magyarázza az ellentéteket, az ember és a rendszer között, a seriffel, de ezt majd lentebb. Szóval ez egy érdekes film volt, ilyen szempontból is. Hát nézzük, a történetét.

Filmünk főhőse, Jennifer, egy írónő, aki egy Isten háta mögötti nyaralóhoz megy, hogy elkezdje az új könyvét. Pechére tankolni is kell az autójába, így a benzinkútnál pár helyi faszagyerek ki is szúrja magának.

Pár napig élvezi a magányt, és azt hiszi minden a legnagyobb rendben, míg végül egyik nap elromlik a WC és egy karbantartó fiút küldenek ki hozzá. Ám a sors fintora, hogy ez a kissé fura srác Matthew (egyébként szerintem simán fogyatékos), ’haverja’ annak a pár keménymagnak, akikkel a benzinkútnál megismerkedett a leányzó. A három srác közül, az egyik a fő keménylegény, Johnny, a fasza gyerek, aztán ott van még Andy, és Stanley, aki állandóan kamerával a kezében mászkál.

Még aznap éjjel a három srác elmegy a leányzó házához, hogy meglátogassák, és ennek sok minden lesz a vége, de a bájos csevegés nem tartozik közéjük. "Kis" megszégyenítésnek lehetünk tanúi, majd a lánykának sikerül kijutnia a házból, és elszaladni az erdőbe, ahol a seriffbe botlik. De itt a helyzet még rosszabbá válik, ugyanis visszaviszi  a házhoz. A házkutatás során talál füves cigit, rengeteg italt, így az ürügy megvan arra, hogy az áldozatból, támadó legyen. Ezek után a fiúk is előkerülnek, ugyanis a seriff az ötödik keménymag. Innentől kezdve a lánynak mindenben része lesz, amin a legtöbb nő önszántából sosem akar túlesni. Verés, megszégyenítés, anális szex, szűz pasival kényszerített szex, durva szopatás, és természetesen Stanley barátunk mindent filmre vesz. Mindezek után a hölgyben marad még élni akarás, így a folyóba veti magát. A seriff kétségbeesetten kiad egy parancsot a bandának, hogy addig kutatnak a folyóban, míg a kis hölgy testére nem bukkannak, és minden cuccát elégetik, Stanley kazettáját pedig megsemmisítik, hogy ne legyen bizonyítékuk. Talán pár hónap telik el békésen a fiúk körül, míg egy nap Stanley közli, hogy a kazetta eltűnt. Ugyanis amit akkor megsemmisítettek üres kazetta volt. És számukra innen kezdődik a rémálom. 

Ugyanis Jennifer visszatér, hogy mindent megbosszuljon, amit vele tettek, mégpedig a tőle telhető legnagyobb hasonlósággal. Csak, hogy egy példát mondjak, Andy barátunk belenyomta a fejét, egy pocsolyába, többször egymás után. Jennifer pedig kreatív, így egy elhagyatott házban két deszkát tett egy kád fölé, amire Andy-t fektette. A kádat teletöltötte vízzel, amibe kis fullasztó fojtogatás után lúgot önt.  Ez pedig vízzel keverve elég veszélyes anyaggá válik.  Nem sokkal ezek után gonosz pajtásunk hasa alatt lévő deszkát kihúzza, és bármennyire is jó valakinek a hasizma nem sokáig tudja magát megtartani, pláne nem hátra kötözött kézzel. Így Andy barátunk arcáról konkrétan lemarja a bőrt, a húst, mindent. Csak a koponyája marad. De ez csak egy példa a sok közül. Meg kell valljam igencsak kreatív a lány ilyen téren.

A filmet én nem érzem befejezettnek, valami más lezárás kellett volna a végére a gyilkosságok utáni mosolygáson kívül. A lelkibékéd nem fog felborulni, ha mégis, az csak a film elején lesz, de ne aggódj! A végére helyre áll. A kritikák és ajánlások alapján én másra számítottam, de határozottan megérte megnézni, bár tény, hogy a film után nem volt kedvem elmenni sehova. Se haza, se buliba. Azóta még jobban tartok minden idegentől, aki fura vigyorral mustrál.A film hangulata megfelelő, a hatása nyomasztó, és aki tudja, hogy nehezen tűri akár a családon belüli erőszakot, akár a nemi erőszakot, messziről kerülje. A kínzások kreatívak, és igaz, hogy nem mindent mutat a kamera, de elég keveset bíz a fantáziánkra, bár a feszültségre talán jobban rágyúrhattak volna. Nálam elérte a kívánt hatást. Egy laza délutáni/esti lazításhoz remek kis film. Csak ajánlani tudom! Sziasztok jó Blogolást!

Paranormal Activity

Örvendetes hírem van, bemutatkozik egyik új társszerzőnk, ez az első alkotása, fogadjátok tőle.

Ez egy négyrészes ’remekmű’, ezért úgy gondoltam, hogy az összes részéhez írok egy-egy ajánlást. Néhány szó a kézikameráról. Rengeteg lehetőség van benne, olcsó mindenekelőtt, nem kell mérhetetlen karakter kidolgozás, csak azt nézzük amit az néz aki "felveszi" a filmet. Rossz, és még rosszabb képminőség, felháborító hang, és erőteljes valóságérzet keltés, egyszóval tökéletes horrort lehet belőle generálni. Nem lehet azt mondani, hogy ennél a filmnél nem sikerült, de akkor is egy pénzhajhász banda. Mostanában az ilyen paranormális tevékenységek megfejtése nagyon felkapott lett, és úgy gondolták az okos amerikaiak, hogy kézikamerás (home made) videókat készíteni, és ezáltal bebizonyítani, hogy márpedig szellemek léteznek, tök jó pénzkereseti forrás. És mennyire igazuk volt! Pár 10 ezer dollárból így lehet milliókat csinálni, ez a recept, meglovagolni egy gerjesztett hullámot, és tarolni vele, lehetne sorolni, a gerjesztett hullámokat. Emlékezzünk csak vissza a Harry Potterre, és az utána véletlenségből megjelent "varázslós, boszorkányos könyvekre", vagy a másik az Alkonyat, és az utána keltett hullám. Ez is valami hasonló. Mi kell egy ilyen filmhez? Egy kézi kamera, egy boldog fiatal pár, amiben az egyik szereplőn minden bizonnyal rajta maradt egy gonosz szellem, a másik kíváncsi és kissé szkeptikus, mert ugye sosem tapasztalt ilyet, ééés ami miatt izgalmas lesz a film, az a kevés előzmény. A mai embereknek szükségük van olyan dolgokra, amiben hihetnek, ami megijeszti őket.. Ezzel meg lehet magyarázni, ha valami rossz történik velünk. 

Ez mind megvan a Paranormal Activity-quadrológia első részében. Van egy boldog, fiatal párunk, Katie, aki állítja, hogy valami van a házukban (eléggé "in medias res" azaz csapjunk a lecsóba feeling típusú kezdés), és Micah a párja, aki komplett házi megfigyelő rendszert eszkábál össze, hogy rájöjjön vajon igaza van-e Katie-nek. Van egy kamera állvány a hálószobában, amire a hordozható kézikamerát teszik minden éjjel.

És ahogy számíthattunk rá, már rögtön az első éjjel történik is valami, amire hőseink természetesen nem kelnek fel. A kamera megszerzésének másnapján már meghívtak egy médiumot, aki választ ad nekik arra, hogy miféle erők munkálkodnak a házban. A médiummal való beszélgetés során egy pár információ morzsát megkapunk Katie kislánykorából, és nagyjából ennyi, minden előzmény, amit tudunk.  És ez teszi leginkább ijesztővé a filmet (már ha valaki ijesztőnek tartja a megmagyarázhatatlan dolgokat, csak úgy, mint én, bár én röhögtem a Paranormal Activity összes részén). A kulcscsomó leesése, az ajtó nyílódása-csukódása, mind mind arra utal, hogy kopogószellemmel van dolgunk, de a médium megállapítja, hogy ez bizony valami más, és az már nem az ő szakterülete.

Minden este történik valami, amitől nem csak a hőseink kapnak szívinfarktust, hanem az esetek többségében mi is. Azonban az ötödik éjszaka környékén nem csak tevékenykedni látjuk a démonunkat, hanem hangja is van. Aztán a film felénél nagyjából valami történik az egyik éjjel Katie-vel ugyanis felkel és több órán keresztül ácsorog az ágy mellett mozdulatlanul, majd öncélúan kimegy az udvarra, és a legérdekesebb, hogy ő másnap semmire sem emlékszik. De ez csak egy példa a sok közül.  

Egyszer azonban Micha elkövet egy hatalmas hibát. Ouija-táblán keresztül akar kapcsolatba lépni az ismeretlen erővel, és akit egy kicsit is érdekel ez a természetfeletti dolog, tudja, hogy ez nagyon rossz módszer. Ez lényegében egy kapu, amin nem csak az a valami jön be, amivel mi akarunk kapcsolatba lépni, hanem sok más akár gonosz erő is.

És a durvább, ijesztőbb dolgok innentől kezdődnek, mint pl. lábnyomok a padlóra szórt hintőporban, vagy hogy valami konkrétan Katie nyakába liheg az egyik alkalommal. Ám a természetfeletti erővel egyikük sem bír, így túlzottan sok mindent nem tehetnek.

A film vége felé egy hatalmas kérdőjel alakul ki a fejünk felett, ugyanis csak Katie és Micah ordítozását halljuk, de nem tudjuk, hogy mi történik, mert a kamera benn marad a szobában. Azonban hamarosan megkapjuk rá a választ. A film valódiságát alátámasztó feliratok jelennek meg a film végén. Hogy igaz-e a film vagy nem, azt mindenki döntse el maga. Tehát alapvetően ez  egy jó film, egy unalmas estére, de többszöri megnézése nem kifejezetten ajánlatos, mert lehet unatkozni közben is. Nos azért lehet ajánlani, akinek van kedve nézze meg, kicsit megborzongat, bár néhol kicsit uncsi.

Sziasztok, jó Blogolást!

Battle Royale

Szintén a társzerkesztőm írta, fogadjátok és köszöntsétek, állandó Horror szakértőnket. Tudnivaló, én nem nagyon vagyok oda a horror filmekért, akárhogy is szeretnétek sokan, ezért szükségem volt valakire, aki betölti azt a posztot, hogy horrorokat néz. Szóval ha szeretnétek, egy horrort is látni nálunk, kéréseket ő is teljesít, szóval csak bátran a már ismert címre.

Egyik jó barátom ajánlására néztem meg ezt a filmet. Bevallom két napomba telt, mire átrágtam magam rajta, de el kell ismernem, ez nem kifejezetten a film hibája. Kissé Éhezők viadala beütése van, de nem tudnám eldönteni, hogy vajon az egyik jobb-e a másiknál. Mondjuk ez inkább dráma, mint filmeposzi horror, de szerintem belefér.

A film alaptörténete az, hogy kiválasztanak egy osztály, az egyik Japán középiskolából(nem tudom, mi alapján, de annyi biztos, hogy komoly rostán kell átesniük), akiket elvisznek egy "osztálykirándulásra". A busz természetesen éjjel is megy, és a diákok elalszanak, majd mire felébrednek egy lakatlan szigeten találják magukat, egy nyakörvvel magukon. Nem sokkal ezután a volt osztályfőnökük (akinek se kiejteni, se leírni nem tudom a nevét, így legyen Sanyi bácsi) megjelenik, és közli, hogy ez egy életre-halálra szóló küzdelem. Mutat nekik egy videót, amin egy idétlenül ugrabugráló, de annál stílusosabb lány elmondja a játékszabályokat: meg kell ölniük a társaikat, csak egy maradhat, akkor van vége a játéknak. 

Ha ez három napon belül nem sikerül, akkor mindenki, aki eddig életben maradt, a nyakörvben található szenzorok által felrobban. Ebben az esetben a játéknak nincs nyertese. A lakatlan szigetet zónákra osztották és Sanyi bácsi, hat óránként szól hozzájuk, elmondja, hogy kik haltak meg, és, hogy a következő órákban mely zónák lesznek a tiltott zónák, azaz, aki vagy akik abban a zónában tartózkodnak a nyakörv által szintén felrobbannak. Ezek után kapnak egy-egy hátizsákot, amiben van egy térkép, egy iránytű, toll, pár üveg víz, kenyér, és egy fegyvernek használható tárgy. Két főszereplőnk van (az ő nevükkel is gondban vagyok, így legyen Béla és Gizi). Tehát Bélához egy fazékfedő kerül, Gizi fegyvere pedig egy távcső. Ők ketten, megtalálják egymást, és a végsőkig védelmezik a másikat. Hogy túlélik-e vagy sem, az csak a film legvégén derül ki. Ugyanis a vége előtt 10 perccel a rendező kérdőjelet varázsol a fejünk fölé, mert nem látjuk, hogy mi történik, csupán két pisztoly dörrenést hallunk. A film maga tele van küzdeni vágyó diákokkal, ugyanis a legtöbbjük azután is vígan ugrándozik, meg beszél, hogy konkrétan két sortüzet kaptak. És hogy ne legyen unalmas a film, ebbe az osztályba bekerül két ’új diák’, de csak a szigeten. Ők veteránnak számítanak, mert mindketten játszottak már ebben a játékban, és mindketten túlélték, ekte kissé veszélyesebbek, és tapasztaltabbak, mint a többiek. Ők azért vannak, hogy a többiek mozogjanak. Az egyik srác elnevezi a másikat: ’A srác, aki azért játszik, mert viccesnek találja’. Nos, ez többnyire igaz is rá, ugyanis nagyjából hideg vérrel gyilkol le mindenkit, és nem egy-két golyócskával, hanem konkrétan sortűzzel.

A film hangulata alapvetően kissé nyomasztó, de bátran lehet nézni éjjel, én is azt csináltam, és ha én nézek egy filmet éjjel, akkor az nem ijesztő. Tehát az ötlet nem rossz, kivitelezése is egész jó, bár mint mondtam, két órás film, és egy az egyben éhezők viadal feeling, a neveket nem tudtam megjegyezni (a névmemóriám amúgy is bámulatos), de ettől eltekintve nézhető film. Egy esős, unalmas délutánon (elég sok ilyen van mostanában), mindenképp megéri rászánni azt a két órát. Nos bárki megnézheti, kicsit erősíti a lelket, vagy pont gyengíti? Mindegy is nézzétek meg érdemes.

Sziasztok jó Blogolást!

Az ember tragédiája

2011-es film:

Nos a mai film, amivel sokak érdeklődését elveszíthetem, az magyar és ehhez mérten ítélkezünk. Kevés költségvetés, ezt visszavonom, magyar filmhez képest igenis nagy költségvetéssel dolgozik, kevés idő, ezt is cáfolom, rengeteg idő állt rendelkezésre a mű kiforrására, de még mennyi csaknem 25 év, ennek ellenére mégis ráakasztom a bélyeget előre is elnézést, de magyar. Végre elkészült, és egészében látható az Ember Tragédiája. Gyerekként olvastam, és kevés hatással volt rám, mint csaknem az összes úgynevezett "kötelező mű", kivéve mondjuk a Pál Utcai Fiúkat, az kivetélt képez, egyrészt már a választás lehetőségét alapból elvetette, mármint, hogy "KÖTELEZŐ" ami egy gyerek szemében főbűn, másrészt nem is érte el azt a szintet, khm.. módosítom, én nem értem el azt a szintet tudatilag, szellemileg, ami ennek a műnek a megértéséhez szükséges. 
Nem vitatom, hogy ez egy remekmű, sőt inkább magasztalom, azzal viszont vitatkoznék, szint úgy mint az operával, és a színházzal való korai ismeretséggel vitába szállnék. Fontos nagyon is, hogy megismerjünk egykori remek műveket, a történelmünket, az irodalmunkat, de én bizonyára nem ilyen korai stádiumában mutatnám be őket, jóval később. Ennek több oka van. Például a mai gyerek nem tudja azt értékelni, (ezt olvastam valahol), hogy 3 oldalon keresztül fordul meg a Dunán egy csónak. Amit már én sem nagyon értékelnék, hiszen tudom, hogy néz ki a Duna part könnyen magam elé tudom képzelni. Értem én miért kellett olyanra írni anno, hiszen akkor körülbelül, a saját házán és a szántóföldön, vagy gyáron kívül, nem nagyon járkáltak el otthonról. Persze kicsit sarkítok, de azért kellett, például olyan iszonyú mértékű tájleírással bíbelődni az akkori íróknak, sőt el is várták, hiszen azért vették meg a könyvet. A lényeg, hogy ezért tartjuk úgymond kicsit vontatottnak, az akkori műveket. Sokszor előfordul, hogy egy egy műhöz körülbelül 3 sor nem sok annyit nem tudok összehozni, másokhoz pedig 50 oldal is kevés lenne, na ez a film az utóbbi.

Bevezető 2. Rész:

Engem például idegesített gyermekként, a szerkezet, az egész mű szerkezete, és hogy folyton a legmélyebb tudatunkra akart rengeteg mű hatolni, filozófia, és hasonlók. Ettől falra másztam. Nem azért mert nem érdekelt, hanem mert még nem voltam képes olyan mélyen megérteni, mint például most. Ezért lenne sokkal hatásosabb, ha mondjuk gyerekként, Aranyt, Petőfit, és hasonló már elnézést, de könnyed költőktől, vagy íróktól tanulnánk, továbbá fontosnak tartanám a mi generációnk íróival is megismertetni őket, hiszen ez miatt egy ma élő írót sem tudnék mondani. 

Persze tudnék mondani, de ha csak az iskolán múlt volna akkor nem. Érettséginél is csak egy kettő íróról tanultunk, mindegy én megreformálnám az egészet. Persze ezekben is van mélység, Petőfi, és Arany, de más is van, nem olyan mint egy Ember Tragédiája, ahol az egész emberiségen, tetteiken, irányzatokon, rendszereken végigszáguldva, filozófiai magasságokba emelkedünk, egész mű alatt, azok egy gyereknek is élvezhetők. Nem kell nekem ugrani, tudom, hogy sokat tanulnak tőlük a gyerekek, de őket csak példának hoztam fel. Még egy szerintem idegesítő butaság, a vers tanulás. Okés a Himnusz, Szózat alap, hiszen ez a magyar identitás egyik fontos lépcsője, de az, hogy repül a nehéz kő ki tudja hol áll meg, ezt például nem annyira díjazom, hogy meg kellett tanulni anno, hiszen inkább ott is a megértésre kellett volna a hangsúlyt fektetni. Lehet én voltam a sík, hülye és agyatlan gyerek, de hogy most felfogtam, például az Ember Tragédiáját, és rengeteg hasonló művet, és akkor nem az tuti. Persze azt is aláírom, könnyű onnan beszélni, ahol nincs felelőssége a szavaimnak, mert például nem vagyok oktatásügyi miniszter, viszont véleményem lehet.

Minden egyben:

Úgy vélem a történetet nem szükséges beírnom, hiszen az emberek többsége ismeri, aki nem az viszont nézze meg ezt a remek kis animációs filmet. Jankovics Marcell mintha magára vállalta volna 1974-es, Oscar-díjra is méltán jelölt, alig kétperces rajzfilmjét címszereplő Sisyphusnak sorsát, mely mintegy önbeteljesítő jóslatként vált vérrögvalóvá a "Tragédia" monstre, egész estés rajzfilmváltozatának készítése során. Az ember tragédiája hosszabb-rövidebb leállásokkal 1983-tól 2011-ig készült és ebben a tekintetben a film mindenképpen megfelel Madách üzenetének: az emberi élet lényege a küzdés maga. Az ember tragédiája forgatókönyve 1983-ban született. A gyártás 1988-ban kezdődött, és hosszú hányattatások után csupán nemrégiben ért véget. A film érdekessége, hogy Jankovics mind a 15 színt más-más stílusban készítette el. Az egyes színekből már kaphattunk ízelítőt az elmúlt évek során a különböző fesztiválokon és a Duna Televízióban, azonban a teljes, közel 160 perces mű most először kerül a közönség elé. 

Amit jómagam is tudok, a mai nézőt sajnálatos módon nem nagyon köt le egy ilyen kaliberű film, persze megértem, kicsit nagyon figyelni kell, ha az ember az egészet meg akarja érteni, és az agya is lefárad hiszen majdnem két és fél óra, tömény filozófia, én így jellemezném. Nos igen mint fentebb olvashatjuk mind a 15 színt különböző stílusban alkotta meg, ami egyeseket idegesíthet, ha másért nem, egy két színnek az "egyszerűsége" miatt, talán ezt a szót használnám rá. Ettől eltekintve, ezt nevezném én mint "laikus" filmművészetnek, és egy újabb ziccer amit nem hagyhatok ki, művészfilm, amit alapból 3 kilométeres körzetben elűzi a magyarok többségét. Remekek lettek az adaptációk, a szinkronhangokkal is, nagyon meg voltam elégedve. Habár az első színnél, amivel kezdődik a film, ott azért kicsit pirultam, hogy ne legyen ilyen az egész, de mikor véget ért a szín, azonnal le is esett miről van szó, és onnantól már tetszett is. Próbálok nem túl szigorú lenni, mondjuk nehéz is lenne, hiszen tényleg egy nagy alkotás. A forgatókönyv, az animálás mind a kettő dicséretben részesül, ritkán sikerül, egy ilyen kaliberű filmnél, ilyen jó vágásokkal dolgozni. Nagyon sokan el szokták szúrni a vágásokat, de örömmel láttam, hogy itt nagyon el lettek találva, úgysmint a képi átmenetek a színeknél, mikor másik színbe megyünk, könnyedén szokjuk meg azt, habár nem mondom lesz akinek ez sem fog tetszeni, mert hát végül is ha nagyon szőrözünk, bele lehet kötni, hogy néhol zavaró. Persze korántsem tökéletes, de nekem tetszett, és most, hogy már el is olvastam újra a művet, rengeteg dolog lett világos. A  történetét tudtam, hiszen olvastam gyerekként, de igazából, csak a napokban értettem meg teljesen. Egyszóval mindenkinek ajánlanám, hiszen ez is egy alap műveltségi mű, és aki esetleg rest olvasni, az mindenképp nézze meg, megérti ez alapján az egészet, habár nekem még mindig jobb tetszett olvasatában, sokkal nagyobb gondolati szabadságot hagy az embernek, ahogy annak lennie kell. Köszönöm, hogy elolvasták ezt a kis ajánlót. Próbáltam rövid lenni, tudom, hogy sokak nem szeretik a hasonló műelemzést, viszont én fontosnak tartom, sok minden miatt, ezért került megosztásra. Még egyszer köszönöm, megértéseteket.

Sziasztok jó Blogolást!

A Szerb film (Srpski film)

Ezt a filmet nem osztom meg semmilyen kategóriában, mert ez nem horror nem is thriller hanem egy beteg aberrált film, nem teszek be képeket, a rendezőről meg végképp nem. Már jól kezdem ugye? - Komolyan mondom aki már látott elmebeteg filmet, az az nem is tudom, egyszerűen annyira lesokkolt ez a film, hogy eszméletlen. Ilyen perverz elmebeteg szarságot még soha nem láttam. Egyszerűen eszméletlen volt. Jézus Krisztus. - Ezekkel a sorokkal kezdeném ajánlómat, amiket a film után írtam mint kritika. Mint tudjátok szokásom, film közben vagy a végén még a hatása alatt írni sorokat, melyek csaknem a kritika egészét képezik, aztán formázom, és közzéteszem, nos ez most másként volt. Most, hogy már kicsit tisztábban látok, hát vélekedni, nem vélekedem másként, viszont legalább már fogalmazási képességemet visszanyertem. Ez egy rendkívüli, és rendhagyó dolog lesz, amit most teszek, de ez a film kiérdemelte. Nos a filmekről, (most mint alaphelyzet, a filmek általában), mint olyan, azt kell tudni, hogy azért készülnek, hogy elmeséljenek egy történetet, valakinek az életét, lényegtelen, van egy története, és az a lényege, hogy ezzel hatással legyen az emberekre. Nos ezeknek a film eleget tett. Annyira hatása alá kerültem, én aki aránylag "erős" lelkületűnek vallom magam, hogy nem is tudom, hogy lehet ezt leírni.

Kezdem az elején. Körülbelül  tegnap olyan éjfél nagyságában, eszembe ötlött egy gondolat, hogy a barátom "ajánlott" egy filmet, és már meg is volt az a film. Mondták, hogy elmebeteg, és egyszerűen borzalmas, de én naiv voltam, gondoltam, ugyan ez csak egy film. Ha a "halál árán" is unalmasan ásítoztam. Aki nem ismerné azt a filmet, Johhny Depp játszik benne, és a lényege, hogy egy emberkének sok pénzt ajánlanak(mármint amit a családjának adna), ha hagyja magát halálra kínozni. Nos igen az is érdekes egy film, és Johnny első rendezése. Nem ez a lényeg, hanem hogy én ezek után gondoltam, egy herkulesi lélek vagyok, rajtam nem fognak az ilyen filmek. Na már most tévedtem. A serbek megalkották szerintem és ahogy a kritikákat olvasom sokak szerint a világ egyik legbrutálisabb filmje, lelkileg testileg mindenhogy.

Ezek után nem is merem leírni a történetet, csak ajánlom mindenkinek, hogy NE NÉZZE MEG csak akkor ha kb van fél évnyi pszichiátrián eltöltött időre pénze. Ezt komolyan mondom. Lehet, hogy én néztem meg rossz időben, vagy nem tudom, de rám olyan mély benyomást tett, hogy nem tudtam mit csinálni, mikor véget ért a film, csak bámultam a falat, nem gondolkoztam, meg semmi csak néztem mint az agyhalottak. Ez ment vagy 2 órán keresztül, aztán lefeküdtem és megfogtam, sőt szorítottam magamhoz a kispárnám, még ekkor sem gondoltam semmit, ezután egy fél órával kb valahogy elaludtam. Nos, hogy értve legyek.. Újszülöttporno... Ez nem vicc volt, és szó szerint semmi átvitt értelem, és ez csak egy jelenet abból az elmebeteg agymenésből. Aki ezt a filmet kitalálta, na ott ahogy mondani szokás "a toronyban igen nagy gondok vannak", hiszen akinek valami ilyesfajta elmebeteg gondolat kipattan az agyából, hát ez most nem lesz szép, de lője magát fejbe, hogy lehet ilyen elmebeteg faszságot megalkotni... Elnézést de elragadott a hév. Általában a Blogban próbálok aránylag cenzúrátlan írni, kihagyni a káromkodást, rasszizmust, és gyűlölet beszédet, hasonlókat, de erről a filmről (bármennyire is szeretném) lehetetlen máshogy írni. Aki megnézi (DE NE TEGYE!!!!!) az megérti miről beszélek.

 Azt hiszem mást nem tudok erről írni, mint amit eddig, és komolyan mindenki KERÜLJE EL EZT A FILMET!!! Aki pedig kicsit érzékenyebb, az készüljön, hogy kiveti magát az ablakon, ha ezt megnézi. Hozzá kell tennem, hogy a célját eléri, és hatással van mindenkire, gyomorforgató, hányingerkeltő, felháborodó, de hatással van. Újra leírom, hogy nyomatékosítsam bennetek: MEG NE NÉZD!!!! Ha pisztolyt szegeznek a homlokodra, és azzal fenyegetnek "ha nem nézed meg lelőnek" azt válaszold, INKÁBB LŐJENEK!!!! Köszönöm hogy elolvastátok ezt a nem is tudom mit. A szlogenem lehet, hogy ezennel elbukott... Van rossz film, sőt borzalmas. Viszont el kell ismernem alkotás, szóval még él a szlogen, de már lehet hogy nem sokáig, hiszen ugyanezen barátom ajánlott még filmeket, bár azok már nem ilyenek lesznek megígérte...
Sziasztok jó blogolást!

Fel (Up)

2009-es film:

Régóta tervezem ezt az ajánlót, de eddig azért hagytam ki, mert kritikát is akartam beleírni, de nem nagyon sikerült, mert ez egy végtelen aranyos, gyerekmese, ami felnőtteknek is rendkívüli szórakozást nyújt. Az öregedésről néhány szót ejtenék, mivel ez elég fontos a mű szempontjából. Mind megöregszünk egyszer, és a legszebb dolog azzal megöregedni, akit szeretünk. Mi történik akkor amikor meghal, az akivel leéltük addigi életünk, én nem tudom, csak látom. 

Iszonyú nehéz lehet ezt elviselni, egyesek megőrülnek, vagy elkezdenek macskákkal beszélgetni, vagy magányosan tengetik öreg napjaikat, a régmúlt emlékeit szívükben őrizve. Ezért kell tisztelettel bánnunk az idősekkel, hiszen egyszer ők is pont olyanok voltak mint mi. Csínyeket követtek el, játszottak, majd felnőttek vágyaik, és álmaik lettek, leélték életüket, akár sikeresen akár nem. Tovább megyek azért is, mert ahogy te bánsz másokkal, azt várd el te is másoktól, hiszen egyszer mind megöregszünk, és esetleg segítségre lesz szükségünk, bármilyen formában, még ha néha csak egy kis beszélgetésre is a "régi időkről". Én így látom, ezért fontos az idősebb generációk tisztelése, még ha ők, kicsit mogorvák, esetekben durvák is, tisztelni kell őket, hiszen ugyanolyan emberek mint mi. Mondani szokták, hogy a gyermekek állnak legközelebb az idősekhez, és ez szerintem is így van, hiszen életünk alkonyát jobban hasonlítunk a gyermekekre mint gondolnánk, és most nem a szatirikus poénokra gondolok. Ez a film is ezen alapszik, úgy is indul az egész, hogy egy ember életét bemutatja. Kezdjünk is neki, az ajánlónak.

Szereplők, karakterek rendező:

Nos hol is kezdjem. Az öregember karaktere, valami eszméletlen jól lett felépítve, egészen a gyermekkorától ismerjük, az életét, ezt nevezem karakter kidolgozásnak. Nagyon jó lett. 

Ez is egy tipikusan, olyan film amiben a magyar hang, illetve maga a szinkron, nagyon jó lett, és én már elég rég láttam ilyen jó szinkront, talán 10 éve, a magyar szinkron "hőskorában" ahol minden film zseniális szinkronnal ment. Ahhoz képest a gyerekkel is meg voltam elégedve, (kivéve a kidolgozással animáció ügyileg, de ezt majd később kifejtem) nagyon aranyos volt, szertelen, bár kicsit vakmerő, és még egyszer végtelen aranyos, és talán animációs figura ellenére őt tudnám legjobban elképzelni mint gyerek. Igen egy gyereknek ilyennek kell lennie szerintem. A kutya, zseniális magával ragadó, és szintén mézesen aranyos, a madár is nagyon jó lett, és komikus amiért külön dícséret jár. Rendezőnek csókolom a cipőjet, és mától a lába nyomában loholok és megkövetem, őt mert ez nagyon jó lett. Mellesleg társrendezők voltak, Peter Docter, és Bob Peterson.

Történet:

A 78 éves Carl Fredricksen felesége elvesztése óta magányosan, visszahúzódva éli mindennapjait. Az öreg házára szemet vet az a társaság, amely a környék telkeit már felvásárolta. Carlt azonban odaköti a sok emlék, köztük az a fénykép, amelyet nézve arról álmodoztak a nejével, hogy elutaznak a világ legnagyobb vízeséséhez. Az álmait sirató öregúr merész tettre szánja el magát. Kihasználva egykori léggömbárusi gyakorlatát egyetlen éjszaka alatt fellufizza a házát, és reggel, mielőtt az idősek otthonába szállítanák, felemelkedik vele a levegőbe. Dél-Amerika felé veszi az irányt, hogy megvalósítsa élete legnagyobb kalandját. Útjára egy potyautas kisfiú is elkíséri.

Elemzés, ajánlás:

A ma élő egyik (szerintem) az egyik legnagyobb zeneszerző alkotta ennek is a zenéjét, és még egy nagyon jó animációs kedvencemét, amit egyszer szintén bele fogok venni a filmajánlóba, a L'ecsó-ét. Az is hihetetlen jó lett, zeneileg, és ez is eszméletlen. 

Most is dúdolom, csak úgy gördül az egész, és még le is tudom zongorázni, egyszerűen eszméletlenül jó lett. A nevét még nem is mondtam elnézést érte, Michael Giacchino lenne az a zseni akiről beszélek. Az animációk és a kidolgozásuk, az a Pixarhoz méltó, és a részletességével is különösen meg voltam elégedve. Ámde a karakterek nekem kicsit túl egyszerűek lettek, végtelenül aranyos, és eszméletlen részletes, de a két fő karakter a papi és a kis srác  mint kinézetre elég egyszerűek lettek. Viszont a mellékkarakterek, és a többi, a hátterek, és minden más a színek, egyszerűen könnyfacsaróak, és az ember el sem hiszi, néhol hogy ez animáció, egyszerűen annyira hihetetlenül részletes. Oscarok 2 darab legjobb zene, és animációs film, egyéb Oscar jelölések, legjobb film, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb hangvágás is. Én a többit is odaadtam volna ennek az animációs zsenialitásnak. Tetszett nagyon továbbá, igen ez egy elég hosszú feldolgozás lesz, mert egy nagyon jó film, és mindenkit meg akarok győzni arról, hogy nézze meg, szóval tetszett még a forgatókönyv, azaz a történet. Az elején zseniálisan van kidolgozva a karakter, egyszerűen megkönnyezi az ember, már az első öt percet, és mindent tud a főszereplőről, és akkor még el sem kezdődött a film, ez fenomenális felépítést adott neki. 

Nos egy két 'hibát' azért muszáj vagyok megemlíteni, bár engem annyira nem zavartak. Például fájlalom, jó jó beszélő kutyák, csodaszámba menő repülés (értsd lehetetlen), és persze a kockafej, és enyhén dilinyós öregember, ezek mind igazak, és természetesen a "hős" gyerek aki olyan bátor, hogy egy római gladiátor is megirigyelhetné (ez elég sok helyen előtűnik, például szinte meg sem lepődik azon, hogy a levegőben röpködnek a házzal, csak az elején egy picit, vagy meg sem ijed attól, hogy esetleg nem tudnak hazamenni), viszont ez egy nagyrészt gyermekeknek készült, de inkább családi mozi, amit igenis megnézhetnek felnőttek is, és ilyen dolgokon nem kell fennakadni. Humor. Igenis voltak benne aranyos poénok, szinte az egész film alatt, és ezt sokan tanúsíthatják  mert szerintem vicces volt, olyan aranyosan vicces, de akkor is ez is tetszett. Az eredeti magyar szinkron is zseniális, ami itt van, mármint kis ajánló, az nem az eredeti hanggal van, ezért említettem meg ezt is. A háttérhangok, vagy zajok is nagyon el lettek találva, és a hangvágás is. Egyszóval az egész film, egy műremek, és az ilyen filmeket kellene szerintem honorálni, mert zseniális alaptörténet, megható tényleg, de most nem kezdem előröl felsorolni az egészet. Röviden tömören, mindegy kivel, hol és mikor, de le ne maradj róla, és nézd meg, de tényleg. Mindenki, nézze meg. Köszönöm, hogy elolvastátok nem olyan rövid ajánlómat.

Sziasztok, jó Blogolást!

L'ecsó (Ratatouille)

2007-es alkotás:

Kivételesen két dologról fogok említést tenni. Az egyik a patkányok, és a hozzájuk való emberi (v) iszonylás. Nos próbálom röviden a lényeget. Világszerte a veszettség,  a pestis és egyéb károk okozójának tekintik őket, nem is teljesen alaptalanul. Nem mondanám, hogy a film után vert port, teljesen helyeselném, mármint gyermekek részéről, hiszen mégis csak akármennyire is helyesnek tartjuk a film alatt, patkányokról beszélünk, akiket én annyira nem tartok helyesnek élőben.

Nem mondanám azt, hogy csak szerintem, de általánosságban sem nagyon vagyunk oda a patkányokért, de még az egerekért sem igazán, holott velük annyi bajom nincs, de azért őket sem annyira kedvelem. Nem állítom, hogy erről a film tehet, de nagyban hozzájárult. Hiszen a gyerekek is akarnak maguknak, ilyen "filmben végtelenül helyes, élőben már kevésbé" kisállatokat, viszont ezt annyira nem díjaznám, hiszen aranyhalak, vagy a hírhedt "New Yorki aligátorok", hörcsögök, vagy ami nálunk nagyon elterjedt húsvétkor, a nyuszi, vagy csibe, mind hasonlóképp járhatnak, szabadon engedés, például ha felnő az állat, és már annyira nem is "cuki", vagy lehúzom a WC n. Ennek az eredménye az is lehet, drasztikusan kifejtve, hogy ellepnek olyan városokat is a patkányok, ahol eddig nem nagyon éltek, vagy csak szórványosan. Nem feltétlenül állítom, hogy rossz, de ez is egy az érzékeny témák közül, amihez nem nagyon tudok hozzászólni, hála a szubjektivitásomnak, de bizonyos mértékben elfogult vagyok, ezért itt befejezem.

A másik az ízék ételek, és mint érzések kiváltása bennünk. Ezt is nagyon fontosnak tartom, kicsit "előlihegni" mert nagyon szép, és érdekes dolog. Nos ízek, és szagok. Kimutatták, hogy nagyon sok ételt, a szaga alapján eszünk meg, néha tudat alatt érezzük, és miközben rágjuk az ételeket, szintén felszabadulnak különböző illatanyagok, és egyszerűen még ízletesebbnek tartjuk az ételeket ezektől. Nem akarok ebbe különösebben belemászni, viszont szerintem az ételek készítése, a finom hozzávalók olyanok, mint egy tökéletes festmény színkavalkádja, és mindegyikből a megfelelő arányosságban kell keverni, hogy megkapjuk a tökéleteset. Volt a filmben egy olyan rész ahol a patkány, úgy érezte az ízeket, hogy fények és hangok párosultak hozzá, az egy eszményi kép volt, nagyon jól sikerült, és a zene is alatta. Nagyon fontosnak tartom, és tényleg vannak olyan emberek akik képesek művészire emelni, az étkezést. Hihetetlennek tartom egy két étterem, látványilag, és ízileg adandó tökéletességét, összhangját, egyszerűen bravúros, én meg örülök, ha egy palacsintát meg tudok úgy csinálni, hogy ne égjen oda. Nos röviden ennyit szerettem volna, essünk is neki a filmnek, és az elemzésének.

Történet:

Remy, a patkány kölyökkora óta annak jegyében élt, hogy felnőve majd séfként dolgozhat az egyik párizsi étteremben. Hiszen a konyhai példaképe, Auguste Gusteau is megmondta, hogy "mindenki főzhet". A gyakorlat azonban mást mond. Remy a saját bőrén tapasztalja meg, milyen veszélyt jelent egy magafajtának, ha felfedezik a konyhában. Amikor úgy tűnik, hogy álma végképp szertefoszlik, onnan kap segítséget, ahonnan a legkevésbé sem várná: egy kétlábútól. Igaz barátra talál Linguiniban, az étterem szégyenlős, kirúgás szélén álló szemetes fiújában.

Elemzés:

Lenyűgöző a kis patkány lelkesedése, a főzés iránt, és nagyon jól van kidolgozva, szinte az egész film erről szól, és fájt az, hogy sok ember nem ez miatt, (persze főleg gyerekek) hanem "né már milyen aranyos" dolog ragadta meg őket. Remélem ezzel az ajánlóval is inkább erre hívom fel a figyelmet, szerintem fontosabb. Mellesleg, egy remek üzenet, "főzni bárki tud" azaz tedd meg amit szeretnél sikerülhet, ha van kitartásod, még ha egy patkány is vagy. 

Na ezt nevezem remek üzenetnek. Remek hangok, remek animáció, és remek üzenet. Nagyon jó kis animációs film tipikus "az egész családnak" film. Jól ki vannak gondolva a karakterek, és megcsinálva is, mármint animálva is jól vannak. Persze az emberekkel ugyanaz a bajom mint a többi Pixar filmben. Szokásos az embert aranyosra és eltúlzottra, míg az állatokat művészileg pontosan animálják. Ez néhol elég irritáló tud lenni. Azért élvezhető ezzel is, sőt lehet bevallom lehet el is kél, és jobb is így. Humor is van benne, bár nem sok, és főleg hát helyzeti, de azok nagyon el vannak találva. A kedvenc karakterem aki nagyon jól lett megformálva az az ételkritikus, Anton Ego. Ajánlás, egyértelműen, és bizton állíthatom, hogy mindenkinek érdemes megnézni, nem fog csalódni benne. Nagyon aranyos családi animáció, bármilyen generációnak. Aki szeret főzni, annak kötelező, hiszen az egész film eme főzés iránti szeretetre épül. A lényeg, hogy nézzétek meg. Köszönöm az ismételt figyelmet, rossz film nincs csak olyan ami nem nyerte el a tetszésünket.

Sziasztok jó Blogolást!

X-Men - Az ellenállás vége (X-Men - The Last Stand)

2006-os film:

Miért is fontos a karakter kidolgozás? Sorolhatatlan sok indok van, rá. Az emberek a karaktereken keresztül élik meg a filmet magát. Sok időt vehet igénybe egy egy karakter, háttere élettörténete, sőt jó néhány film erre is alapul.
Ahhoz, hogy egy film érdekes legyen, de egy könyv is, bizony neki kell feküdni a karakterek kidolgozásának, különben fölöslegesen güizünk a többi részen, hiszen élvezhetetlen egy akciófilm is, ha nem tudunk semmit arról, aki szerepel benne. Ez annyira alap dolog, hogy hihetetlen. Persze vannak filmek, amikben nagyon sok karakter szerepel egyszerre, és végtelenül nehéz, szinte lehetetlen őket összehangolni, és ilyenkor történik az, hogy a főbb karakterekre fektetik a hansúlyt, és elhanyagolják a többi karaktert. Ezzel nincs is semmi gond, mert a történet nem térhet ki egyesével minden egyes karakterre, viszont a főbb karaktereket muszáj kidolgozni, különben élvezhetetlen a film maga. Azért említem ezt meg, mert az x-men sorozat, eme 3 remek pontosan így járt el. Most az, hogy egy 3 másodperces kidolgozást sem tettek bele egy két karakterbe, az engem személy szerint nagyon idegesít. Erről még tudnék írni, de úgy döntöttem ennyi elég lesz.

Történet:

X professzor segítségével a mutánsok megtanulták irányítani és a jó ügy érdekében felhasználni képességeiket. Most azonban válaszút elé kerülnek: megőrzik különleges képességüket, annak ellenére, hogy az elszigeteli őket a többségtől, vagy feladják adottságaikat, és beilleszkednek a társadalomba. A másságot betegségnek tituláló kormány által kifejlesztett gyógyszer valójában a kisebbség ellen irányul, annak beolvasztására, megsemmisítésére törekszik. Mindez fellépésre készteti a kirekesztettség ellen küzdő, a természetfeletti képességeikhez ragaszkodó Farkast, Ciklont, Vadócot és a többi mutánst.

Minden egyben:

Kezdjük az előnyökkel, hogy ne csak "szidás" legyen a vége. Szóval remek befejezése, volt ez a rész a trilógiának, jó lezárással, és igencsak kiélezett harci helyzetekkel. Láthattuk a legerősebb mutánsok, végső küzdelmét, és hát egyszerűen lenyűgöző amit Magnetóval erre a részre műveltek, nagyon jó lett. Legjobban mégis a hatalmasok küzdelme tetszett, nagyon jól lett megcsinálva az elmék csatája, hihetetlen. Az ember azt hinné, hogy jó csak csúnyán néznek egymásra, aztán majd meghal az egyik, de nem rendkívüli lett igazán. 

Nem csak "képességbeli" csatát, hanem szócsatát, is hallhatunk a két mutáns fél között, ami szintén nagyon jó lett. Még valami nagyon jó lett a gonosz Jane, mint kidolgozásilag, (ami ebben a szériában igen ritka) mint pedig kettősségében, ahogy átéli a két énjének meglétét. Magneto Xavier proffeszorhoz való hozzáállása is nagyon tetszett, mert ő is "hősnek" tekinti, és nagyon nagy dolgokat ért el "mutáns" ügyben ezt is ő mondta róla. Nem húzom tovább jön a fekete leves. Mistikre akkor derül fény mikor harcol Logennel, az előző részben is írtam ezt, de fontos most is közölnöm, hogy ő tényleg csak egy másolat, meg sem közelítheti az eredetiket. Rá sem a harci képességei, hanem a történet mozgatása végett volt szükség. Itt viszont elveszti értéket, és ezzel erejét is, és a forgatókönyv írok jó megoldást találtak, a problémára, illetve Mistikre, jó megoldásnak találtam. Ennek a viharcsajnak, meg minden részben fogy a haja. Eddig nem voltak nagy dolgai, de itt már őt is jobban bevonják, de csak a  történésekbe. 

Kidolgozatlan, de teljes mértékben mind a 3 részben, egyszerűen borzasztó, úgy ahogy van, csak akciózik most is kettőt, és köszönjük másra úgysem vagyok jó. Semmit az ég egy adta világon nem tudunk meg róla, semmit alatt értsd, semmit, de komolyan ilyen töltelék karaktert én még nem is nagyon láttam. Sem a múltjáról, sem semmiről, pedig olyan fontos mint a többi karakter, ugyanott él, meg ő is a "tanárok" egyike meg harcol is meg minden. Küklopsznál egy fokkal részletesebb, de az is kevés, holott 3 rész is volt rá, de neki is csak annyi jutott, hogy egy két érzés, aztán még ki is nyírták, hát borzalom. Ezt a sort lehetetlen lezárni, mert tele van ezekkel a karakterekkel az egész film. Magneto karakterét kicsit uncsinak tartották ezért felturbózták, és wow az eredmény nagyon ott van. Az embereket mint segítő, vagy megértő feleket szinte teljesen kihagyták, ez hiányzott. 

Továbbá:

Nem meglepő, hogy küklopsznak is a halál lett a sorsa, kevés volt, hogy rendes harcot lehessen vele csinálni, és rendes karakter sem volt egyszóval köszi, szia jó voltál két részig, de itt véged. Meglepő, hogy ciklon a végéig él, sőt mindent túlél! Gyorsan gyilkolnak a forgatókönyvírók, ha nem tudnak valakivel mit kezdeni, de nem is baj, ez tartja mozgásban az x-ment magát, illetve ez is. Jó ötlet a vérpezsdítés, mindkét oldalon, bár én a "jó" oldalra többet tettem volna. 

Ez a kritika, a karakterekről szólt, nagyrészt, ezért elnézést kérek, de ez egy érzékeny pont, és a trilógia felrúgta a szabályokat, és ez engem kicsit irritált, főleg mikor ennél a résznél sem láttam semmit, de mondjuk gondoltam, hiszen az előzőkben sem volt semmi ilyesmi, de mégis reménykedtem, hátha ide bepasszíroznak, legalább egy két kidolgozást, de nem, sőt még vagy három karaktert beiktattak ugyanúgy semmilyen háttérélettel, vagy akármivel. Elhiszem, hogy a cselekménynek haladnia kell, mégis azért egy két képkockányi porszemet megért volna, mellesleg azt nem értem, hogy a trilógia utáninak pedig ment, és ez által jóval jobbak is lettek mint ezek. Viszont ettől a dologtól eltekintve, bár elég nehéz, azért nem volt rossz film, sőt kellően végigizgulhattuk, és voltak benne igen látványos, és meglepő dolgok, és remek színészek. Szóval ajánlani tudom, meg lehet nézni, hiszen ez is x-men, és sok minden másért is szeretjük a karaktereken kívül. Köszönöm mindenkinek aki végigszenvedte ezt a második rendhagyó kritikát, ajánlást is.

Sziasztok jó Blogolást!

X-Men 2 (X-Men 2)

2003-as film:

Azért is volt, és lesz mindig is sikeres az x-men, mert a lehetőségek, kimeríthetetlenek, mind karakter, mind feszültség keltő eszközökben, háborúkban, és mindenben. Képes folyton megújulni, mást nyújtani, és ha nem jön be egy két dolog, karakterek vagy akármi, a következő részben hipp-hopp eltűnik. Kísérletezhetnek amennyit csak akarnak. Erre erőteljes példa, az előző rész "oroszlánja" vagy milye, meg az a nyálkás is. Nem volt bennük elég potenciál így hát hopp eltűntek.
Ez azért néha irritáló tud lenni, például a 3. részben nincs benne a teleportáló aki nekem nagyon bejött mint karakter, és megformált személyisége volt, nem úgy mint a viharos csajnak, vagy a küklopsznak, vagy akárki másnak a trilógia alatt, persze ez kicsit túlzás, mert voltak kidolgozott karakterek is. Mondjuk megértem miért nem volt a 3. részben, hiszen akkor értelme nem lett volna a harmadiknak, csak teleportál 10-et injekciós tűkkel, és vége a rossz mutánsoknak, még Janenek is, de akkor is hiányzott a karaktere. Még egy ami nagyon bosszantott. Ott volt velük banyek végig a teleportáló csávó. Annyi kellett volna a végén, hogy elteleportálja egyesével őket (mint említi ha nem tudja hova akk elvétheti, de ha kinéz a hegyre, vagy csak a tó szélére akkor már nyert ügyük van) onnan egy hegytetőre vagy valami, de nem mert azt a nyomorult repülőt nem lehet otthagyni csak a csajt, had fulladjon vízbe, hiszen a repülő sokba került. Ettől eltekintve viszont jobb volt mint az előző, bár még ez sem volt az igazi.

Történet:

Xaviér professzor pártfogoltjai, a kívülállók folytatják harcukat az előítéletekkel szemben és az elpusztításukra törő erők ellen. Egyre inkább felszínre kerül a politikai és társadalmi élet mutánsokkal szemben érzett gyűlölete és heves tüntetések kezdődnek ellenük. E mozgalom vezetője William Stryker, a vagyonos, egykori hadúr és tudós, akiről az a szóbeszéd járja, hogy mutánsokon végzett kísérleteket. Velük kapcsolatos munkája valamiképpen összefonódik Farkas titokzatos és feledésbe merült múltjával is. Amikor Farkas nyomozni kezd eredetét illetően, Stryker működésbe hozza az anti-mutáns programot, és kezdetét veszi a katonai offenzíva a társadalom e számkivetettjei ellen.

Minden egyben:

Kicsit morcos voltam mikor ezt írtam, és mikor megnéztem a filmet kivételesen kritikus állapotban voltam, ezért elnézést, de úgy vélem reálisak azok a sorok amik most következnek. A zene változatlan is tökéletes, a hangok nagyon is, a karakterek is nagyon ki lettek találva, a smink is nagyon tetszett, főleg annak a kék csávónak a stigmái. 

Megjelenik egy kis féltékenység a jégember, és a rozsomák (farkas) között, persze csak jég részéről. Jane arca ami az előző részben szinte tündéri, most levágatta és ördögibb lett, ezzel is jelezve hogy itt vele valami történni fog. Ez a rész hál' istennek kicsit már feszültebb mint az előző, ahol csak emlegetik a feszültséget, mégis szinte semmi nem történik. Hát kár, hogy a kövi részben már nem lesz küklopsz, nekem nagyon tetszett, de igaz hogy hát gyenge volt a folytatáshoz. Mistikre akkor derül fény mikor harcol Logennel, hogy ő tényleg csak egy másolat, meg sem közelítheti az eredetiket. Rá sem a harci képességei, hanem a történet mozgatása végett van szükség, és azért mert különben a képregényrajongók kicsinálnák a stábot ha nem lett volna benne. Az utolsó részben viszont elveszti értéket, és a forgatókönyv írok jó megoldást találtak, a problémára, illetve Misztikre, jó megoldásnak találtam. Nekem ebben a részben, persze ő az egyik főhős, sőt, de akkor is sok volt Logen előélete, ez kicsit hátráltatta a végének a felvezetését, mármint a harmadik részét.  Következő, hogy annyira jelentéktelen mutánsok is vannak, hogy az eszméletlen. 

Mi a franc hatása van annak hogy képes vagy a szemeddel csatornát váltani, jesszus, de jól van legyenek, de ne tegyék őket bele a filmbe, mert eszméletlen kiakadok tőlük, annyira hátráltatják a dolgokat, na mindegy. Rengeteg dologra nem derül fény, ami szintén végtelenül idegesítő. Egy kettő elrejtett időzavart is lehet érezni, mikor ők sem tudják mi mikor történik. Itt is van egy két olyan dolog, ami nekem személy szerint szúrja a szemem. Például miért tűnik olyan isten király kemény legénynek az aki csak sétál mikor egy robbanás a gerincoszlopát simogatja. Jó persze értem én miért, de akkor is szerintem simán őrült, és egyáltalán nem emberi, és nem kemény. Az örök gyógyulók csatája, várva várt pillanat, nagyon tetszett. Én elhiszem, hogy a gyerekek gyorsan nőnek, de ez túlzás. Az első részben a falon átmenő gyerek körülbelül 7-8 éves, míg a harmadikban, hirtelen kialakul még egy szerelmi háromszög szerű eltúlzott valami vadóc-a falon átmenő kiscsaj(aki itt már bő 16 hirtelen), és a jeges csávó között. Ajánlanám, mert azért minden egyes látványos hibája ellenére, nézhető, és azért vannak benne igen jól kialakított, és kivitelezett részei. X-men rajongóknak kötelező tananyag, de az ez utániak jobban fognak mindenkinek tetszeni. Köszönöm, hogy olvastátok rövid kritikámat, dicséret a kitartásért aki idáig eljutott. 

Sziasztok jó Blogolást!