Szintén a társzerkesztőm írta, fogadjátok és köszöntsétek, állandó Horror szakértőnket. Tudnivaló, én nem nagyon vagyok oda a horror filmekért, akárhogy is szeretnétek sokan, ezért szükségem volt valakire, aki betölti azt a posztot, hogy horrorokat néz. Szóval ha szeretnétek, egy horrort is látni nálunk, kéréseket ő is teljesít, szóval csak bátran a már ismert címre.
A film alaptörténete az, hogy kiválasztanak egy osztály, az
egyik Japán középiskolából(nem tudom, mi alapján, de annyi biztos, hogy komoly
rostán kell átesniük), akiket elvisznek egy "osztálykirándulásra". A busz
természetesen éjjel is megy, és a diákok elalszanak, majd mire felébrednek egy
lakatlan szigeten találják magukat, egy nyakörvvel magukon. Nem sokkal ezután a
volt osztályfőnökük (akinek se kiejteni, se leírni nem tudom a nevét, így legyen
Sanyi bácsi) megjelenik, és közli, hogy ez egy életre-halálra szóló küzdelem.
Mutat nekik egy videót, amin egy idétlenül ugrabugráló, de annál stílusosabb
lány elmondja a játékszabályokat: meg kell ölniük a társaikat, csak egy
maradhat, akkor van vége a játéknak.
Ha ez három napon belül nem sikerül, akkor
mindenki, aki eddig életben maradt, a nyakörvben található szenzorok által
felrobban. Ebben az esetben a játéknak nincs nyertese. A lakatlan szigetet
zónákra osztották és Sanyi bácsi, hat óránként szól hozzájuk, elmondja, hogy
kik haltak meg, és, hogy a következő órákban mely zónák lesznek a tiltott
zónák, azaz, aki vagy akik abban a zónában tartózkodnak a nyakörv által szintén
felrobbannak. Ezek után kapnak egy-egy hátizsákot, amiben van egy térkép, egy
iránytű, toll, pár üveg víz, kenyér, és egy fegyvernek használható tárgy. Két
főszereplőnk van (az ő nevükkel is gondban vagyok, így legyen Béla és Gizi).
Tehát Bélához egy fazékfedő kerül, Gizi fegyvere pedig egy távcső. Ők ketten,
megtalálják egymást, és a végsőkig védelmezik a másikat. Hogy túlélik-e vagy
sem, az csak a film legvégén derül ki. Ugyanis a vége előtt 10 perccel a
rendező kérdőjelet varázsol a fejünk fölé, mert nem látjuk, hogy mi történik,
csupán két pisztoly dörrenést hallunk. A film maga tele van küzdeni vágyó
diákokkal, ugyanis a legtöbbjük azután is vígan ugrándozik, meg beszél, hogy
konkrétan két sortüzet kaptak. És hogy ne legyen unalmas a film, ebbe az
osztályba bekerül két ’új diák’, de csak a szigeten. Ők veteránnak számítanak,
mert mindketten játszottak már ebben a játékban, és mindketten túlélték, ekte
kissé veszélyesebbek, és tapasztaltabbak, mint a többiek. Ők azért vannak, hogy
a többiek mozogjanak. Az egyik srác elnevezi a másikat: ’A srác, aki azért
játszik, mert viccesnek találja’. Nos, ez többnyire igaz is rá, ugyanis
nagyjából hideg vérrel gyilkol le mindenkit, és nem egy-két golyócskával, hanem
konkrétan sortűzzel.
A film hangulata alapvetően kissé nyomasztó, de bátran lehet
nézni éjjel, én is azt csináltam, és ha én nézek egy filmet éjjel, akkor az nem
ijesztő. Tehát az ötlet nem rossz, kivitelezése is egész jó, bár mint mondtam,
két órás film, és egy az egyben éhezők viadal feeling, a neveket nem tudtam megjegyezni (a névmemóriám amúgy is
bámulatos), de ettől eltekintve nézhető film. Egy esős, unalmas délutánon (elég
sok ilyen van mostanában), mindenképp megéri rászánni azt a két órát. Nos bárki megnézheti, kicsit erősíti a lelket, vagy pont gyengíti? Mindegy is nézzétek meg érdemes.
Sziasztok jó Blogolást!