

Szóval a film. Az alaptörténet, hogy egy professzor talál egy Akita kutyát a vasútállomáson és befogadja. Tetszik ahogy a professzor és a kutya kapcsolata le van írva, nagyon jól megírt helyzetek. Nagyon átfogó, és nem csak felületes. Tényleg kiváló egy film még ha szinte senki sem ismeri. Amilyen előkelő a kutya, olyan méltósággal kezelik egymást, mintha "rendes" barátok lennének, szinte egy ember érzéseit mutatja a kutya. Fenséges egy állat, és nem könnyen hódol be az embernek, ez a valóságban is így van, ezzel a fajtával. Az első kutyafajta volt amit az ember háziasított. Itt azt írják, hogy családi film. Bár én inkább a filmdráma kategóriát rónám rá, ne haragudjatok de ezt gyermekkel lehet nem nézném meg.
Nem szeretnék ebből a filmből sem elárulni többet de mindenképp nézzétek meg érdemes. Aki érzékenyebb tartson a környékén zsebkendőt mert nem a legvidámabb film. Ajánlásomat megteszem ismételten. Mindenkinek ajánlom, akinek volt kutyája, vagy van, illetve akik úgy tekintenek a kutyára, mint társa az életben, és mindazoknak akiknek megtetszett az ajánlásom. Köszönöm, hogy elolvastátok, legközelebb még nem tudom melyik filmet fogom ajánlani, majd holnap eldöntöm. Ne feledjétek rossz film nincs. Sziasztok jó Blogolást.
U.I.: én majdnem sírtam a végén, pedig nekem nagy az ingerküszöböm...