Egy újabb alkotás, nem tőlem, élvezzétek, remélem tetszeni fog, mert nekem tetszett, különben rendhagyóan, most nem horrort mutat be nektek, és lehet meg is nézem ezt a filmet, főleg mert Elijah Wood szerepel benne és kíváncsi vagyok, hogy ilyen szerepben hogy álja meg a helyét, a kis hobbit :)
A filmet pár
szóval jellemezni tudnám. Foci őrület. Fanatizmus. Barátság. Összetartozás. Egy
csapathoz tartozás érzése. A végsőkig.
Mindenki
tudja, de legalábbis sejti, milyen érzés focilázban égni, milyen egy csapathoz
tartozni. Ha nem is ő maga van benne, akkor biztos, hogy van olyan ismerőse,
közeli vagy távoli, aki szenvedélyesen rajong a fociért, és azon belül egy
csapatért. Ha megszeretsz egy csapatot, lehet magyar vagy külföldi, onnan nem
sok esélyed van a menekülésre. Mindig többet és többet akarsz, a csapatot
akarod, kijársz meccsekre, barátokat szerzel (és egyúttal ellenségeket,
természetesen az épp konkurens csapatból), és úgy érzed végre tartozol
valahová. És ilyenkor már csak két dolog számít, ez pedig a foci, és a barátok.
Ahogy a film elején mondják:’ West ham-es vagyok, az is maradok, míg a világ
világ, az is maradok!’ Hát valahogy így működik ez a dolog. És ha épp úgy érzed,
hogy az életed zátonyra futott, akkor jön valaki, aki megment.
Matthew(Elijah
Wood, nekem nagyon átjött ebben a filmben, komolyan szimpatikussá vált a
gyerek) épp Londonba érkezik, a nővéréhez(Claire Forlani), miután kirúgták a
Harward-ról, amikor Steve (a sógora) által megismeri Pete-et. Steve unszolására
elviszi Matt-et arra a meccsre, amelyre éppen tart. Matt-et elsőre nem ragadja
magával ez a foci őrület, a másik csapat emberei talán épp ezért szúrják ki
maguknak, miután hazaindul egyedül a meccs után, ám ha Pete-ék nem érkeznek
időben, én mondom, hogy szétbasszák Matt fejét. A meccs utáni tömegbunyó pedig
elengedhetetlen eszköze két olyan foci csapat drukkereinek, akiknek a szívükbe
van írva imádott csapatuk, ám ezúttal Matt is belekerül élete első
verekedésébe.
Másnap
megtud Pete-től egyet s mást a fociról, és a hozzájuk tartozó céhekről(a
szurkolók keménymagjai, a West Ham-nek ez a GSE, akinek régebben a vezetője az
Őrnagy volt), és szóba kerül a Millwall(ennek később lesz szerepe). Na most ők
ketten nagyjából annyira szeretik egymást, mint itthon a fradisták és az
újpestiek.
Ezek után
Matt a West ham-es céh oszlopos tagja lesz. Megtapasztalja milyen érzés egy
csapathoz tartozni; nem tud és nem is akar mostantól másik életet.
A csapatokat
kisorsolják, hogy ki játszik kivel. És ezúttal a West Ham összekerül a
Milwall-lal. Az összes West Ham-es és Millwall-os szurkoló, de főleg a
keménymagok tudják, hogy ez a meccs lesz életük meccse.
Nem tudom
kinek lehetne ajánlani ezt a filmet őszintén. Aki csak tapasztalja valaki által
egy apró mértékben hitetlennek tűnhet. Aki semmilyen mértékben nem tapasztalja,
de esetleg bele akarhat kerülni, annak riasztó lehet. Pedig nem az. Higgyétek
el. Én tapasztaltam, benne voltam(persze mindezt csak hazai viszonylatban). A
valahova tartozás jó érzés. Egy bizonyos fokig. A barátok mindennél
fontosabbak. Egy bizonyos fokig. De nem annyira, hogy csak a foci létezzen
számodra mindenek felett. Mert ezeknek a fiúknak, a filmben, csak az létezik.
Minden más a West Ham mögé szorul, ha egy hajszálnyival is; de mögötte van.
Viszont, aki
90 percnyi bunyóra, káromkodásra és piálásra vágyik, nézze meg.
Nem rossz
film, sőt! Nekem az egyik kedvencem, de aki megnézi, ne számítson semmilyen
babazsúrra.
