2007-es alkotás:
Kivételesen két dologról fogok említést tenni. Az egyik a patkányok, és a hozzájuk való emberi (v) iszonylás. Nos próbálom röviden a lényeget. Világszerte a veszettség, a pestis és egyéb károk okozójának tekintik őket, nem is teljesen alaptalanul. Nem mondanám, hogy a film után vert port, teljesen helyeselném, mármint gyermekek részéről, hiszen mégis csak akármennyire is helyesnek tartjuk a film alatt, patkányokról beszélünk, akiket én annyira nem tartok helyesnek élőben.
Nem mondanám azt, hogy csak szerintem, de általánosságban sem nagyon vagyunk oda a patkányokért, de még az egerekért sem igazán, holott velük annyi bajom nincs, de azért őket sem annyira kedvelem. Nem állítom, hogy erről a film tehet, de nagyban hozzájárult. Hiszen a gyerekek is akarnak maguknak, ilyen "filmben végtelenül helyes, élőben már kevésbé" kisállatokat, viszont ezt annyira nem díjaznám, hiszen aranyhalak, vagy a hírhedt "New Yorki aligátorok", hörcsögök, vagy ami nálunk nagyon elterjedt húsvétkor, a nyuszi, vagy csibe, mind hasonlóképp járhatnak, szabadon engedés, például ha felnő az állat, és már annyira nem is "cuki", vagy lehúzom a WC n. Ennek az eredménye az is lehet, drasztikusan kifejtve, hogy ellepnek olyan városokat is a patkányok, ahol eddig nem nagyon éltek, vagy csak szórványosan. Nem feltétlenül állítom, hogy rossz, de ez is egy az érzékeny témák közül, amihez nem nagyon tudok hozzászólni, hála a szubjektivitásomnak, de bizonyos mértékben elfogult vagyok, ezért itt befejezem.
A másik az ízék ételek, és mint érzések kiváltása bennünk. Ezt is nagyon fontosnak tartom, kicsit "előlihegni" mert nagyon szép, és érdekes dolog. Nos ízek, és szagok. Kimutatták, hogy nagyon sok ételt, a szaga alapján eszünk meg, néha tudat alatt érezzük, és miközben rágjuk az ételeket, szintén felszabadulnak különböző illatanyagok, és egyszerűen még ízletesebbnek tartjuk az ételeket ezektől. Nem akarok ebbe különösebben belemászni, viszont szerintem az ételek készítése, a finom hozzávalók olyanok, mint egy tökéletes festmény színkavalkádja, és mindegyikből a megfelelő arányosságban kell keverni, hogy megkapjuk a tökéleteset. Volt a filmben egy olyan rész ahol a patkány, úgy érezte az ízeket, hogy fények és hangok párosultak hozzá, az egy eszményi kép volt, nagyon jól sikerült, és a zene is alatta. Nagyon fontosnak tartom, és tényleg vannak olyan emberek akik képesek művészire emelni, az étkezést. Hihetetlennek tartom egy két étterem, látványilag, és ízileg adandó tökéletességét, összhangját, egyszerűen bravúros, én meg örülök, ha egy palacsintát meg tudok úgy csinálni, hogy ne égjen oda. Nos röviden ennyit szerettem volna, essünk is neki a filmnek, és az elemzésének.
Történet:
Remy, a patkány kölyökkora óta annak jegyében élt, hogy felnőve majd séfként dolgozhat az egyik párizsi étteremben. Hiszen a konyhai példaképe, Auguste Gusteau is megmondta, hogy "mindenki főzhet". A gyakorlat azonban mást mond. Remy a saját bőrén tapasztalja meg, milyen veszélyt jelent egy magafajtának, ha felfedezik a konyhában. Amikor úgy tűnik, hogy álma végképp szertefoszlik, onnan kap segítséget, ahonnan a legkevésbé sem várná: egy kétlábútól. Igaz barátra talál Linguiniban, az étterem szégyenlős, kirúgás szélén álló szemetes fiújában.
Elemzés:
Lenyűgöző a kis patkány lelkesedése, a főzés iránt, és nagyon jól van kidolgozva, szinte az egész film erről szól, és fájt az, hogy sok ember nem ez miatt, (persze főleg gyerekek) hanem "né már milyen aranyos" dolog ragadta meg őket. Remélem ezzel az ajánlóval is inkább erre hívom fel a figyelmet, szerintem fontosabb. Mellesleg, egy remek üzenet, "főzni bárki tud" azaz tedd meg amit szeretnél sikerülhet, ha van kitartásod, még ha egy patkány is vagy.
Na ezt nevezem remek üzenetnek. Remek hangok, remek animáció, és remek üzenet. Nagyon jó kis animációs film tipikus "az egész családnak" film. Jól ki vannak gondolva a karakterek, és megcsinálva is, mármint animálva is jól vannak. Persze az emberekkel ugyanaz a bajom mint a többi Pixar filmben. Szokásos az embert aranyosra és eltúlzottra, míg az állatokat művészileg pontosan animálják. Ez néhol elég irritáló tud lenni. Azért élvezhető ezzel is, sőt lehet bevallom lehet el is kél, és jobb is így. Humor is van benne, bár nem sok, és főleg hát helyzeti, de azok nagyon el vannak találva. A kedvenc karakterem aki nagyon jól lett megformálva az az ételkritikus, Anton Ego. Ajánlás, egyértelműen, és bizton állíthatom, hogy mindenkinek érdemes megnézni, nem fog csalódni benne. Nagyon aranyos családi animáció, bármilyen generációnak. Aki szeret főzni, annak kötelező, hiszen az egész film eme főzés iránti szeretetre épül. A lényeg, hogy nézzétek meg. Köszönöm az ismételt figyelmet, rossz film nincs csak olyan ami nem nyerte el a tetszésünket.
Sziasztok jó Blogolást!