Huligánok (Green Street Hooligans)

Egy újabb alkotás, nem tőlem, élvezzétek, remélem tetszeni fog, mert nekem tetszett, különben rendhagyóan, most nem horrort mutat be nektek, és lehet meg is nézem ezt a filmet, főleg mert Elijah Wood szerepel benne és kíváncsi vagyok, hogy ilyen szerepben hogy álja meg a helyét, a kis hobbit :)

A filmet pár szóval jellemezni tudnám. Foci őrület. Fanatizmus. Barátság. Összetartozás. Egy csapathoz tartozás érzése. A végsőkig.

Mindenki tudja, de legalábbis sejti, milyen érzés focilázban égni, milyen egy csapathoz tartozni. Ha nem is ő maga van benne, akkor biztos, hogy van olyan ismerőse, közeli vagy távoli, aki szenvedélyesen rajong a fociért, és azon belül egy csapatért. Ha megszeretsz egy csapatot, lehet magyar vagy külföldi, onnan nem sok esélyed van a menekülésre. Mindig többet és többet akarsz, a csapatot akarod, kijársz meccsekre, barátokat szerzel (és egyúttal ellenségeket, természetesen az épp konkurens csapatból), és úgy érzed végre tartozol valahová. És ilyenkor már csak két dolog számít, ez pedig a foci, és a barátok. Ahogy a film elején mondják:’ West ham-es vagyok, az is maradok, míg a világ világ, az is maradok!’ Hát valahogy így működik ez a dolog. És ha épp úgy érzed, hogy az életed zátonyra futott, akkor jön valaki, aki megment.

Matthew(Elijah Wood, nekem nagyon átjött ebben a filmben, komolyan szimpatikussá vált a gyerek) épp Londonba érkezik, a nővéréhez(Claire Forlani), miután kirúgták a Harward-ról, amikor Steve (a sógora) által megismeri Pete-et. Steve unszolására elviszi Matt-et arra a meccsre, amelyre éppen tart. Matt-et elsőre nem ragadja magával ez a foci őrület, a másik csapat emberei talán épp ezért szúrják ki maguknak, miután hazaindul egyedül a meccs után, ám ha Pete-ék nem érkeznek időben, én mondom, hogy szétbasszák Matt fejét. A meccs utáni tömegbunyó pedig elengedhetetlen eszköze két olyan foci csapat drukkereinek, akiknek a szívükbe van írva imádott csapatuk, ám ezúttal Matt is belekerül élete első verekedésébe.

Másnap megtud Pete-től egyet s mást a fociról, és a hozzájuk tartozó céhekről(a szurkolók keménymagjai, a West Ham-nek ez a GSE, akinek régebben a vezetője az Őrnagy volt), és szóba kerül a Millwall(ennek később lesz szerepe). Na most ők ketten nagyjából annyira szeretik egymást, mint itthon a fradisták és az újpestiek.

Ezek után Matt a West ham-es céh oszlopos tagja lesz. Megtapasztalja milyen érzés egy csapathoz tartozni; nem tud és nem is akar mostantól másik életet.

A csapatokat kisorsolják, hogy ki játszik kivel. És ezúttal a West Ham összekerül a Milwall-lal. Az összes West Ham-es és Millwall-os szurkoló, de főleg a keménymagok tudják, hogy ez a meccs lesz életük meccse.

Nem tudom kinek lehetne ajánlani ezt a filmet őszintén. Aki csak tapasztalja valaki által egy apró mértékben hitetlennek tűnhet. Aki semmilyen mértékben nem tapasztalja, de esetleg bele akarhat kerülni, annak riasztó lehet. Pedig nem az. Higgyétek el. Én tapasztaltam, benne voltam(persze mindezt csak hazai viszonylatban). A valahova tartozás jó érzés. Egy bizonyos fokig. A barátok mindennél fontosabbak. Egy bizonyos fokig. De nem annyira, hogy csak a foci létezzen számodra mindenek felett. Mert ezeknek a fiúknak, a filmben, csak az létezik. Minden más a West Ham mögé szorul, ha egy hajszálnyival is; de mögötte van.

Viszont, aki 90 percnyi bunyóra, káromkodásra és piálásra vágyik, nézze meg.

Nem rossz film, sőt! Nekem az egyik kedvencem, de aki megnézi, ne számítson semmilyen babazsúrra.

Csendszimfonia (Mr. Holland's Opus)

1995-ös film:

Nem éppen egy tegnapi film, mégis úgy érzetem kell róla írnom, egy rövid ajánlót azoknak, akik nem ismerik. Mostanra ezt a remek kis filmet szántam. Viszont mielőtt elkezdeném, egy rövid kis megszokott bevezetővel kezdenék. A zene, és hatása, emberre, és társadalomra, ez elég szárazul hangzik, de nem az. Mindenkire hatással van, a zene. Mindenkire kivétel nélkül még a siketekre is, például a rezgések amiket kibocsátanak a hangszerek. Ezért zseniális az egész, és ez is összehozhatja az embereket, és megváltoztathatja akár a véleményüket is, vagy csak elfogadásra sarkalja őket. 

Én magam nagy zene kedvelő, sőt zene függő vagyok, sok stílust, előadót, együttest és miegymás hallgatok, próbálok a zenéhez is úgy állni mint a többi dologhoz, az életemben, a filmekhez is, hát szubjektívan. Persze ez nehéz, és nekem is van pár stílus aminél mindegy mi a zene, és a szöveg elvből nem hallgatom meg, viszont ez hiba, de egyszerűen nem tudom azt a stílust elviselni, a falra mászom tőle. Mai filmünk is erről szólna, mármint a zenéről. A zenekedvelő emberekről, és hogyan szerettetheti ezt meg másokkal. Személy szerint amúgy is odavagyok az ilyen stílusú filmekért, én úgy hívom őket, hogy 'tanáros filmek'. Szeretem látni azt, hogy egy tanár, hogyan éri el célját, és szerettet meg sok mindent az emberrel, és formálják a kicsiny elméket, a legjobb irányba, és én sem lennék az az ember aki vagyok, néhány tanárom nélkül. és  Személy szerint még sok mindent tudnék ide írni, de szerintem a lényeget már leírtam.

Rendező, Szereplők:

Rendező: Stephen Herek. A rendező teljesítményét kivételesen az elemzésben fogom méltatni, mert hosszan lesz kifejtve. Viszont most csak azért is egy színészt fogok megemlíteni, mert a többi, szerintem csak mellékszereplő, és feledhetőek is voltak. Richard Dreyfusst. Nos én úgy vélem, hogy nagyon jól magával ragadta a szerep, és tényleg remekül irányítja azt, mint a rendező is, és a színészi alakítás is. Például nagyon tetszett ahogy az elején megismerhetjük az igazi hatvanas évekbeli tanár alakját, a szigorú, és 'mindenellenes' tanárokat. Remekül alakul át ez a karakter, illetve fejlődik. A szigorúság ugyanúgy megmarad, de később telítődik szeretettel, a diákok iránt, és hát zsenialitással, és valamiféle 'feljebbvalósággal'. Remek és kifogástalan alakítás volt ez. Mellesleg még jelölés is volt a legjobb férfi alakítás kategóriában, az Oscarra, és hát én azért nem adtam volna érte Oscart, és ők sem, de a jelölés mindenképpen jelzés értékű, és megérdemelt. Akkor sem vitatkoztam volna, ha odaítélik, mert hát azért valljuk be megérdemelt lett volna az is, de így jobb. Viszont abban az évben Nicolas Cage nyerte az Oscart, és ezért mondtam ami mondtam, csak hogy közérthető legyen ő jobban megérdemelte, szerintem. Hangsúly a szerintem szón van. 

Történet:

Glenn Holland, a fiatal, tehetséges zeneszerző olyan műről álmodik, amellyel beírja magát a zenetörténelembe. A hírnévre, a halhatatlanságra azonban még várni kell, az alkotás helyett mindennapi problémák megoldására kell fecsérelni az erejét. Kénytelen zenét tanítani egy középiskolában, hogy éhen ne haljon, és a lakbért is fizetni tudja. Miközben a munkája kezd beérni, a magánéletben újra sötét felhők gyülekeznek a feje felett. A kisfia hallássérülten születik, így soha nem hallhatja az apja zenéjét. Évek telnek el, mire Glenn képes elfogadni saját és fia sorsát. Patrick Sheane Duncan regényéből, Richard Dreyfuss Oscar-jelölt főszereplésével. Ez a jelenet kivételes kiemeli az alakítást, ezért választottam.

Elemzés:

A rendezőről, hát nem lehet szebben fogalmazni, de megpróbálok. Régebben rengeteg másodosztályú filmet rendezett, de sosem alkotott olyan nagyon kiemelkedőt, viszont ettől függetlenül jót igen. Zseniálisnak nem lehet mondani, de jónak igenis lehet, persze ez is csak izlés függő, mint minden más. Régebbi alkotásai, amik egyáltalán nem rosszak, sőt az én gyeremeki generációm, egy két igen fontos filmjét ő rendezte például a 101 kiskutya filmes változata, a már klasszikus kipurcant a bébicsősz.., vagy Bill és Ted zseniális kalandja, és még egyet megemlítenék a Rémecskék. Szóval ezek mind 2000 előtti filmek, és egyáltalán nem rosszak, sőt. 

Legalábbis például a rémecskék számomra az volt az első, mi a megfelelő szó, a horror túl erős, de gyerekként annak mondtam. Egyet majdnem kihagytam, pedig nekem az is egy meghatározó film volt, amiből rengeteg dolgot tudtam meg a televíziózás működéséről 'belsejéről' az a Szentfazék egyik régi szeretett filmem, az egyik legjobb Eddie Murphy film. Eme sorokat azért írtam, le mert ez is az a kategória. Mint rendezés a helyén volt, mint történet nagyon is jó volt, sőt talán a története volt a legjobb, a felépítése is jó volt, egyszóval egy jó film, érdemes mindenkinek megnézni, mert azért ez a film is lehet remek gondolatébresztő, ha hajlamos rá az ember. Kicsit néhol sajnos, szerintem az én hibám, de átlagosnak éreztem, volt benne pár kiemelkedő motívum, például az alakítások, és a történet hűség, és történelmi hűség is. 

Az apa fiú kapcsolatot nem nagyon akarom feszegetni, mert hát nekem annyira nem tetszett, és hát annyira nagy jelentősége nem is volt, a siketség is csak a vége felé vált érdemessé a megemlítésre, ez a film az egyén életrajza a vele történő események hálója, ezen nincs mit szépíteni, fontos témákat pedzeget, de csak felületesen és ez elég idegesítő tud lenni, hogy nem tapasztaltam mélységet benne. Ezekért nem szeretem annyira a magyar címeket, mert angol címen az látszik, hogy az egyénnel fog foglalkozni, viszont a magyar cím csak azzal foglalkozott, hogy hangzatos legye, de a lényegi részben egyáltalán nem stimmel, mert elég kevés szerepe van (aránylag) a siketségnek, mint jelenségnek benne, és a kihangsúlyozása is csak a végén jelenik meg egy kicsit. Sok filmnek a címét rontják el ugyanúgy, csak azért mert magyarul nem hangzik jól, ezt persze megértem, mert hát nekik el kell adniuk a filmet, de akkor is irritáló. Röviden ennyi a kis elemzésem. Rossz filmet még mindig én nem találtam, mindent meg lehet nézni legalább egyszer.

Sziasztok jó Blogolást!

Timothy Green különös élete (The Odd Life of Timothy Green)

2012-es film, így hát ehhez mérten ítélkezünk.

Néhány szó, mielőtt belekezdenék az elemzésbe. Sok embernek nem adatik meg az az öröm, amit csak egy gyermek hozhat. Sok olyan gondolatot vet fel a film, például, ki az aki megérdemelné, és igazán a mai szülői elvárásoknak megfelelne, és egy teljes értékű felnőttet nevelnének fel. 

A szociális rendszer is részt vehet abban, amit a természet nem adhat meg, és lehet, hogy ez sok embert sokkal jobbra sarkal, többet hoz ki magából azáltal, hogy harcol azért ami másnak megadatott, mert tudják milyen nehéz, igazán egy ilyen csodához jutni. Remélem mindenki tudott követni. A film ezenkívül még foglalkozik néhány témával, de ez a legfőbb motívuma, a szülőség, annak ára, nehézségei, és az örök kérdés, a szülő neveli a gyermekét, vagy a gyermek a szülőjét. Szerintem ez a film nagyon eltalálta a témáját, és remekül valósította meg azt, szóval a lényeg, hogy ez egy jó kis film. Különleges dolgokat mozgat meg az emberben, és elindít sok gondolatot, esetleg a végén az érzékenyebbeknél néhány könnycseppet is.

Rendezés, Szereplők:

Rendezést rábízták, Peter Hedgesre, aki itt alulmúlta az elvárásaimat, de szerintem csak nekem, mert van tőle egy régi nagy kedvencem, a Gilbert Grape, ami egyszerűen zseniális film, mellesleg Leonardo DiCaprio, és Johnny Depp játszik benne, és hát az a film, rendezésileg, képileg, történetileg, szerintem a film mint művészeti ág, magasiskolája. Hát nem voltam 100%-ig megelégedve, de azért jó volt. Volt egy két ziccer, amit én jobban elnyomtam volna, és jobban kiemelte volna a főszálat, vagy egy két érdekesebb mellékszálat helyette, és nem ilyen dolgokra pocsékolom a drága filmidőt, de ettől függetlenül jól el lett kapva a lényeg, a színek, fények isteniek, beleélhető helyek, bár néhol kicsit giccses, de ez el is kellett. De fel sem ér a fentebb említett filmhez. Az magasan a legjobb alkotása, Peter Hedgesnek, ismételten hangoztatom mint olyan sokszor, ez szubjektív vélemény, nem több.

A főszerepet, egy kedves és tehetséges kis ember játssza, Cameron 'Cj' Adams. Szerintem egy gyermekszínészhez nem szabad túl szigorúnak lenni, de a rendezőjükhöz nagyon is, például amikor nem lesz teljesen életszerű a karakter, de leszögezném, hogy itt ez direkt lett ilyen. Adott valamiféle, ezt nehéz megfogalmazni 'emberfelettit' ez nem a legjobb szó rá, inkább 'istenhez hasonlót' na ez sem a legjobb, talán 'emelkedettebb mint egy ember', mindegy aki megnézi a filmet megérti mire gondolok, a fiút illetőleg, viszont ez egy zseniális kis adalék volt azt meg kell hagyni. A másik az Jennifer Garner, aki igencsak ellentétes, érzelmeket vált ki az emberekből, alakításilag, és hát ezen nincs mit finomítani kinézetileg is. Nos én nem vagyok egyik 'pártnak' sem a híve, próbálok elfogulatlan lenni, bár nehéz megállni egy két vicces hozzászólást, mikor valaki meghallja a nevét, például 'balta arcú Jenifer' vagy 'lóképű' és hasonló nem túl dicsérő, de lehet, hogy találó mondatok, én ahhoz kevés vagyok,hogy ezen ítélkezzem. Alakításilag viszont hagyott maga után néhány kivetnivalót, de nem túl sokat szerencsére. Nem volt tökéletes, lehetett volna jobb is, de nekem tetszett. Aránylag jól kapta el a karaktert. A harmadik akit megemlítenék, akivel nem voltam nagyon megelégedve, az Joel Edgerton. Viszont azért nem sok szavam lehet őt illetően sem.

Történet:

Van két szülő gyermek nélkül, akinek minden vágya az, hogy saját csemetéjüket kezükben tarthassák. És ez majdnem szó szerint meg is történik, mert a semmiből közéjük pottyan, illetve a földből előbújik, csemetéjük levelekkel a lábain. Sok dolog történik velük mialatt rájönnek mi is az igazán fontos az életükben, és ez a kis fickó majdnem minden gondjukra, egyszerre nyújt megoldást. Egy aranyos történet, szülőkről, gyermekekről, megkülönböztetésről, és egy ceruzagyárról. Ez Timothy Green különös élete. Sok kaland, egy kis szerelem, és rengeteg sok falevél. Ehhez a filmhez a port.hu-n nem találtam leírást, de megpróbáltam magam írni. Általában azért nem részesítem ezt előnyben, mert véletlenül elárulok olyat is amit nem kéne, véletlenül túl sokat a történetről.

Elemzés:

Egy nagyon megható történet, egy képzeletbeli fiúról, és annak "szüleiről". Mi lenne ha tényleg működhetne így, az élet. Egy nagyon szép gondolat. Viszont azért voltak hibái is, amiket fáj elmondanom, de én annak éreztem. Végtelenül rendes volt a gyerek, amit én úgy érzetem, hogy el volt túlozva, persze ezt magával vonzotta a karakter, de én még mindig azt mondom, hogy szerintem minden gyerek önző. Ha nem is nagy mértékben, de az, hiszen azért is gyerek, hogy vele foglalkozzanak, és ne ő másokkal, és ez így rendben is, persze azért ilyet nem tehettek Timothival, de nekem ez a minimális realitás hiányzott, úgy mint nagyon sok hasonló gyermekfilmben. 

Viszont az ellenpélda sem jó, mikor látok egy olyan filmet ahol a gyereknél önzőbb lényt, nem hordott a hátán a föld. Az igazi gyerekek nem ilyenek, a kettő között vannak félúton, se nem túl drámaiak, se nem túl irigyek, de egyik sem számít teljes értékű, és egészségesnek mondható gyereknek, mert hát ez is a gyermekkor velejárója, és ez így van rendjén. Persze ez szubjektív, és ettől függetlenül nagyon jól ki lett dolgozva a karaktere is. Másik idegesítő pont, az alap apa fia "háború", vagy ellentétek, ahogy tetszik. Ahol az apára, és az ő apja közötti konfliktusra gondolok. Ez már szinte annyira alap, hogy kicsit fájdalmasan erőltetett lett, legalábbis aki Timothi apját játssza, ő kicsit túlerőltette(valószínűleg azért, mert a rendező kérte), viszont összeségében nagyon jó film. Végül mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egy nagyon aranyos film, remek szereplőkkel, akik megdobogtatják a szívünket. Egy igazi történet. Sok dolgot elindít az emberben (gondolatilag) amikkel érdemes foglalkozni. Barátnővel is érdemes megnézni, jó kis randi film is lehet, popcornal kóla nélkül, mert az csak felpörget. Egyedül is érdemes megnézni. Nekem nagyon tetszett, minden hibája ellenére. Még egy mielőtt elfelejtem a zene is jó volt alatta. Szóval nézzétek meg. Szép napot nektek.

Jó Blogolást!

Nevem Sam (I am Sam)

2001-es film

Először is beszéljünk egy kicsit az autizmusról. "Nem betegség mentális zavar. Szociális, kommunikációs kognitív készségek minőségi fejlődési zavara, amely az egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet. Ez lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól kompenzált) állapot". Ez volt a könyvtári maszlag. Kicsit pontosabban. Nehezen veszik az emberi közeledést. A beszéd szintjéhez képest gyenge beszédhasználat, kommunikáció, vagy a nyelv szó szerinti értelmezése, furcsa tartalma, szokatlan hanghordozása. Bármilyen változástól kiborulhatnak. Ez egy nagyon összetett, és bonyolult dolog, ennek kezelése, és vagy megoldása is. Viszont bármelyik csak a jövőben lesz, addig is velük kell élnünk, illetve nekik velünk, mert kénytelenek alkalmazkodni a társadalom elvárásaihoz (természetesen ha tudnak) és egyszerűen a társadalom, mint oly sok másik embert is kitaszítja őket magából. Vannak köztük igen különlegesek. Az még fontos, hogy minden autista egyedi, ezért nincs rájuk, vagyis nem rájuk, hanem a helyzetre hozható megoldás. Mindenki kényesnek, és kényelmetlennek érzi azt, hogy erről a témáról beszéljen. Ez a film drasztikusan és egyben zseniálisan, mutat rá ezekre a dologra.

Szereplők:

Főszereplő Sean Penn aki már végre megkaphatná a neki járó elismerést. Ezért a filmért Orcarra jelölték, és ez neki már a második jelölése, és teljes mértékben jogos. Rendkívülien megragadta ennek az embernek a karakterét. Egyszerűen nincs benne hiba, érzelmes, érzékeny, és mégis gyerekes, brávó komolyan taps jár neki, sőt inkább leborulok nagysága előtt. Rendkívüli alakítás volt ez tőle, és ha rajtam múlik az tuti, hogy a film maga is 10 Oscar kevés lenne ahhoz képest amit a filmről gondolok. Nem tudom miért nem kapta meg érte a szobrocskát, de nem is érdekel, az én szememben díjazott. Mellesleg Hollywood egy rendkívüli alakja és 2x-es Oscar díjas, nem véletlenül. A másik szereplő: a sokszoros Oscar jelölt, és többszörös Golden Globe-al díjazott: Michelle Pfeiffer uramisten, hát már nagyon régen láttam tőle ennyire jó alakítást, egyszerűen annyira átéreztem én is miatta dolgokat, hogy rendesen borzongtam néha a film alatt. Bevallom férfiasan, megkönnyeztem egy kicsit az alakítását, és egyszerűen szóhoz sem jutok. Rendező: hát nem annyira ismert, de szerintem nagyon jól végzi a dolgát. Ez a film bravúrosan jó, és van neki még egy nagyon jó filmje, ami szintén elnyerte a tetszésemet: az Édesek és mostohák. Örülök, hogy őt nem ragadja el a hév, és nem gyárt olyan "kasszasikereket", mert szerintem ilyen filmekre is szükség van, és én ezeket sokkal jobban szeretem is. Annyira mérgesít néha, mikor látok egy zseniális filmet, és egyszerűen semmi elismerés nincs. Egy Oscar jelölés, és annyi, se Bafta díj, se Golden Globe, lassan kezdek csalódni, a díjátadókban, de ez az én problémám, és az elismerés nélküli filmeké.

Történet:

Sam Dawson (Sean Penn) okos, mint egy hétéves. A baj csak az, hogy elmúlt harminc és egy betegség miatt sosem fogja meghaladni egy kisgyerek szellemi színvonalát. Ő neveli kislányát, Lucy Diamondot (Dakota Fenning), aki lassacskán okosabb lesz az apjánál. A gyámügyi hatóságok a gyerek érdekében nevelőszülőkhöz költöztetik Lucyt, ám Sam agya vissza akarja kapni lányát. A kirendelt védőügyvéd, Rita Harrison (Michelle Pfeiffer) kezdetben vonakodik az ügytől, ám lassacskán rájön, milyen sokat tanulhat szellemileg visszamaradott védencétől.

Elemzés:

Na most jön az a rész, hogy hibák. Francba az egésszel, úgy volt jó ahogy volt, nem érdekel, hogy a kislány nem volt tökéletes, banyek gyerekszínész, ahhoz képest igenis jó volt. Szóval a lényeg, hogy ez egy rendkívüli film, ha voltak is hibák, akkor alig észrevehetők, és eltörpülnek a történet, a színészek alakításai, a rendezés, és hát minden mögött, mert egyszerűen zseniális az egész. Jól van összerakva, ezen nincs mit lovagolni. A végét én nem így csináltam volna meg, de hát nem engem kértek meg a rendezéser teszem hozzá hál'isten, de a végétől eltekintve tényleg mindenki nézze meg. Remekül van az egész felépítve, és az ember gombóccal a torkában nézi végig. Remek dolgokkal foglalkozik, például, ki is a jó szülő? Remekül van kiemelve, hogy senki sem az. A társadalomban van egy elvárt kialakult kép, ami egy "családot" jelképez, és ennek megfelelően nagyon nagyon hamar képesek vagyunk mások felett pálcát törni. 
Többek között ezért is nem tetszett a vége, ami egy kompromisszumos megoldás, az egyén, és a társadalmi nyomás között, végül egyik sem nyer, ami több indok miatt van, de nekem akkor sem tetszett, de megértem, és jóval mélyebb mondanivalót hozott így magával. Még egy dolog. A párbeszédek, egyszerűen zseniálisak, egy két ember monológja, édes istenem aki ezt megírta, hát leborulok előtte. bocsánat mindenkitől, hogy kicsit tocsogósra sikerült, de nem tudtam összerakni egy normális kritikát, csak egy dicshimnuszt, a saját elvakultságom miatt. 
Példaul a filmeket általában úgy szoktam megnézni, hogy közben jegyzetelek, mikor látok, valami nem tetszőtt, alakítás, vagy kameramozgás, vagy bármi más. Na már most ennél a filmnél ez nem történt meg, mert egyszerűen annyira magával ragadt, hogy nem is figyeltem ezekre a dolgokra, ami nálam nagyon nagyon kevés filmnél fordult eddig elő, ha jól emlékszem összesen 3 ilyen film volt még ezen kívül, ami ilyen hatást váltott ki nálam. De ez csak egy remek gondolatébresztő a filmben, ezenkívül van még bőven. Szóval összesítve, még egyszer elmondom, remek film, bárkivel bármikor bárhol csak nézd meg, érdemes, de főleg egyedül, egy kicsit szomorkásabb napon, nagy hatást tud elérni. Ajánlom tényleg mindenkinek. Köszönöm, hogy olvastátok, remélem bennetek is ébresztett néhány gondolatot, rövid kis elemzésem. Sziasztok jó Blogolást!

A hullám (Die Welle)

Cél az egyeduralom, és egy mini társadalom létrehozása. Akár ezekkel is indíthatnám a következő kicsit személyiség átformáló filmet. Egyik barátom már egy ideje rágja a fülemet, hogy nézzem meg ezt a filmet, és most végre kölcsön is kaptam. Nem volt rossz film, és tényleg tetszett. Az egész ahogy egy tanár "egyeduralkodóvá" vált a diákok szemében, és lassan külön kis "nép", "társadalom" lett belőlük.


Szereposztásról. Nem tudok róla sokat mondani, hisz német, és nem igazán híresek, és ismertek. Szóval nem tudnék szinte semmit sem mondani a szereposztásról. Még szereplőket sem akarok ide betenni, illetve még említeni sem, mert sokan vannak akik mind-mind főszereplők, legalábbis szerintem. Szóval ezt így le is zárnám.


A történetről csak annyit, hogy a történelemben rengeteg diktatúra hasonlóképp csúszott be a társadalom ajtaja alatt, és lett belőle mészárlás. Ha egy ember sokakat vezet (persze diktatórikus módon), az nem vezethet jóra. Egyrészt őt magát is kicsit őrülté teszi a hatalom, másrészt az embereket is elvakulttá teszi, és legalacsonyabb szintű állati ösztöneiket hagyják felül kerekedni. A film ezt remekül érzékelteti, minden ponton közelebb kerülünk egy diktatúra kezdetéhet úgy, hogy az emberek észre sem veszik, mi folyik körülöttük. A valóságban is hasonlóképp történik mint itt, a maga "rendezett" módján. A diktatúrákkal sok baj van, de van egy előnyük is, nem tartanak sokáig.

Ajánlom mindenkinek aki kíváncsi egy diktatúra belső szerkezetére, születésére, végére. Mindazoknak akiket kicsit is megfogott az elemzésem. Köszönöm a figyelmet, és rossz film nincs csak olyan ami nem nyerte el a tetszésünket, minden film nézhető, legalább egyszer. Köszönöm azoknak akik olvasták, és persze azoknak is akik nem. Sziasztok jó Blogolást.

A diadal (The Ron Clark Story)

Ez egy nagyon remek, film és igaz történet, ami engem mindig magával ragad. Egy példaképről szól (szerintem minden tanárnak ilyennek kéne lenni), egy remek ember, küzdelmeiről, Ron Clarc-éról. Nem régi film 2006-os, és egy nagy kedvenc is szerepel benne. életrajzi dráma nevet kapta, én csupán az igaz történetekhez fogom beosztani. Elég alap történetnek tűnik, de ha belegondolunk, hogy tényleg így történt, mármint a valóságban, akkor nagyon magával tud ragadni. Ebben nagy szerepe van Matthew Perry-nek is. Ahogy próbál jó tanár lenni és mennyire ellene van hangolva mindenki.

Szóval a nagy Matthew Perry a nagy kedvenc sorozat Chandler-e, igen a Jóbarátok az a sorozat. Egyik kedvenc színészem, főleg a humora, ami saját nagyrészt, az szokott benne tetszeni. A Jóbarátokban is rengeteg poén a saját poénja, nem megírt, hanem rögtönzött. Szerettem volna látni tőle egy komolyabb alkotást is, hogy nem csak "humoristának" hanem igazán színésznek mondható. Nem okozott csalódást, remekül alakít egy ilyen szerepet is. Igazi profi, és világszerte ismerik, remek filmjei vannak, egyszóval jó az egész úgy ahogy van.


A történet nagyjából annyi, van egy vidéki iskolában egy nagyon jó tanár, az ő osztálya éri el mindig a "próbákon" és a vizsgákon is a legjobb eredményeket. Neki viszont ez kevés, keresi a kihívásokat, ezért elmegy New York egyik legrosszabb kerületébe, és egy ottani osztályt próbál "vezetni", a tanulás rögös útja felé. Szerintem az alakítás miatt is éreztem nagyon jónak az egész levegőt a film körül. Tényleg nekem nagyon tetszett, lehet csak azért mert szerettem volna én is tanár féle lenni, és ha tényleg az leszek, mindenképp ilyen tanár akarok lenni. Rám lehessen bízni a jövő generációját.


Ajánlom mindazoknak akik kíváncsiak Mathew Perry-től egy komoly alakításra (ami állítom legalább olyan jó mint a humoros alakításai), továbbá azoknak akiket érdekel ez a film valamilyen okból, és természetesen mindenkinek akinek tetszett ez az ajánló. Köszönöm mindenkinek aki elolvasta, és mindenkinek aki nem. Rossz film nincs, minden film nézhető legalább egyszer. Köszönöm ismét a megtisztelő figyelmet. Sziasztok jó Blogolást.

A közösségi háló (The Social Network)

Jól van ezt is beleveszem egy kérésnek megfelelően, szóval örömmel állok a kihívás elé, tehát jöhet a Közösségi háló. Nem volt rossz film, öröm volt látni, hogy pont egy "ilyen" ember alkotta a Facebook-ot akinek körülbelül egy normális kapcsolata sincsen. Ismét egy elég új film, nagy elvárásokkal, bár a története 2003-as és azért ügyelhettek volna jobban is, a történet hűségre, mivel a laptopok kezdetlegesebbek voltak, nem rögtön 20"-osok jelentek meg. Azt írja, hogy filmdráma, egyetértek ezzel, eléggé hat az érzelmekre. 2010-es film, gondoltam, ezt is ide venném, mármint, hogy mikor készültek a filmek, mert érdekes lehet. Persze még a különböző díjakat is, legyenek jók vagy rosszak, de azért nem mindent, csak az Oscart, a Golden Globe-ot és az Arany málna díjakat, azért csak ezeket, mert ha valamilyen szinten befolyásol is ez valamit, akkor csak ezek a díjak jöhetnek (nálam) számításba. Tehát következzenek a díjak, mert azokból nem volt itt hiány. Oscar rögtön három is, Legjobb adaptált forgatókönyv, Legjobb vágás, Legjobb filmzene. Golden Globe: Legjobb rendező, Legjobb filmzene, Legjobb filmdráma, Legjobb forgatókönyv. Hát tyűha nem gondoltam, hogy ilyen sikeres volt ez a film, de ismerjük el, ezeket megérdemelte. De azt viszont én nem igazán díjaztam, hogy jelöltként bekerült a legjobb férfi alakítás is, mindegy nem én vagyok a bíró, szerencséjére mindenkinek, mert akkor nem sok díj lenne amit kiosztanánk. Jól van nem szidom, mert nekem tetszett a film.

Szereplők. Most kettőt fogok megemlíteni, de igazán csak a főszereplővel szeretnék foglalatoskodni. Szóval az egyik a zenéje miatt a személyes kedvencem Justin Timberlake, isteni zenéi vannak, de kérem ne színészkedjen mert, nem akarom szidni vagy ilyesmi csak ne, ennyi legyen elég. A másik ugye a főszereplő, Jesse Eisenberg akinek nem mondanám 100%-osnak az alakítását, szerintem nem kapta el kellően a zsenialitását, és a visszahúzódását az emberi kapcsolatok elől, a főszereplőnek, pedig a történetből nagyon kitünik. De nem akarom lehúzni, mert nagyrészt tetszett amit csinált, csak kicsit kevésnek hatott.

A történet. Van egy fiatal, aki hadilábon áll a csajokkal, de otthon érzi magát a számítógépek világában, a programozgatásban. Egy zseni, nem hétköznapi módon, hanem tényleg az. Lényeg, hogy megalkot egy olyan rendkívüli programot, amivel forradalmasította az akkori, és bőven a mai fiatalságot (köztük minket is) a Facebook-al. Ezzel az emberi kapcsolatokat vitte át egy virtuális világba, ahol bárki ismerhet bárkit, és meg is ismerkedhet bárkivel, de nem tár kereső, hanem barát, és ismerős kereső. Egyszóval egy igazi forradalom kirobbantója, aki mára már a legfiatalabb milliárdosok közé tartozik.

Ajánlom mindazoknak akik Facebook-oznak, akiket érdekel kitől is ered az ötlet, és akiket megfogott szerény kis ajánlóm. Nem mellesleg igaz történet, ami nekem amúgy is felkelti az érdeklődésemet, bár ez kitűnt az előzményekből, de azért gondoltam leírom. Köszönöm ismételten mindazoknak akik olvassák, és mindazoknak akik nem a blogot. Amúgy ahogy mondani szoktam rossz film nincs, minden nézhető, legalább egyszer. Nos én mentem is Sziasztok jó Blogolást.

Jó reggelt, Vietnam! (Good Morning, Vietnam)

Most ismét egy Robin Williams-es filmel készültem, nem véletlen, hogy ő az egyik kedvenc színészem. Igazából rengeteget hallottam a filmről, nagyon híres, és kultuszfilm is lett, szerte a világon. Megvallom eddig nem láttam, de ma megpillantottam, és mondom mért ne. Hát jó film volt nagyon, és tényleg remek alakítást láthattunk. Igazából, csak még annyit, hogy azért nem akartam megnézni, mert nem igazán vagyok oda az ilyen, hogy is mondjam "katonás" filmekért, de még jó hogy másképp döntöttem, és rászántam magam.

Ismét pár szót szólnék a szereposztásról, mint már azt megszoktátok. Két zseniális színész is szerepet kapott, ebben a filmben, méghozzá Robin Williams, és Forest Withaker. Nem mellesleg, mindketten Oscar díjasok. Forest Withaker, az utolsó skót királyért, kapott Oscart, ami nekem az egyik kedvenc filmem, és tényleg igazán nagyon megérdemelten kapta a kis szobrocskát azért a szerepéért. Igazán jól játszotta a diktatúra urát. Remek szereposztás, jó forgatókönyv, és ebből egy igazán jó film jött ki eredményül.

Nos a történet, nagyjából annyi, van egy tiszt aki rádiós műsorokat vezet, és most vietnámba küldik ki, ugyanezen okból. A rádió műsort egy mára már mindenki által ismert szlogennel kezdte: JÓ REGGELT VIETNÁM, és ezzel megindult, a műsorszórás. Mivel azért hozták ide, hogy a morált emelje a katonáknál, azonnal felhagy minden elnyűtt, programmal, és saját kezébe veszi az irányítást. Azonnali népszerűség éri a remek humorérzékkel, rendelkező rádióst. Természetesen, ahogy az szokott lenni, mindig van valaki, illetve valakik, akik nem rajonganak kellően a főhős iránt. Ezzel csak az a probléma, hogy nagyrészt a katonai vezetőségben helyezkednek el. Mondjuk az is rátesz egy lapáttal, hogy folyamatosan azt sulykolja, hogy mennyire is értelmetlen a háború. Ő azzal érvel, hogy a háborút, mint olyat, nem éli meg csupán "nyersanyagként" használja a műsorában. Azonban ahogy az lenni szokott megismerkedik, egy helyi lánnyal és az élete feje-tetejére áll. Ismerkedik a szokásokkal, és beleszeret Vietnámba.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a rádió műsorokat, akik szeretik a humort, kíváncsiak egy történelmi jelentőségű alkotásra, és mint mindig akiknek tetszett az ajánlóm. Köszönöm, hogy elolvastátok. Sziasztok jó Blogolást.

Charlie Wilson háborúja (Charlie Wilson's War)

Nos mára ismét egy igaz történetet szánok, előre leszögezném, hogy ez egy vígjáték, mondjuk azt is közölném mellesleg, hogy elég amerikai, de annyira nem vészes. Egy szenátorról szól, aki próbálja megakadályozni a "3. világháborút", és sikerül is neki. Remek kis film, érezni lehet az amerikai levegőt körülötte, a hazaszeretetet, és egyéb fontos értékek is szerepet kapnak. Viszont belátást enged az egész rendszerbe ami Amerikát irányítja, ez már nem annyira kecsegtető, ilyen egyszerű lenne az egész? Gondolhatnánk.

A szereposztásról csak annyit, hogy zseniális, de komolyan. Jobbat nem is találhattak volna a főszerepre mint Hollywood legnagyobb alakját Thomas Jeffrey Hanks-t vagy ahogy mindenki ismeri Tom Hanks-t. Persze ne felejtsük el Julia Roberts-t sem, aki nekem ismét egy favorit. Nagyon tetszett tőle a Micsoda nő, a Pelikán ügyirat, az Édesek és mostohák, és persze a nagy kedvenc a Sztárom a párom is. Mindketten remek színészek és nem mellesleg megérdemelt és ünnepelt Oscar díjasok, Tom Hanks kétszeresen is.

A főszereplő szereti a nőket, még az irodájában is, csak csinos hölgyek vannak, imád bulizni, mégis egy remek szenátor. Szóval egy igazi egyéniség, a maga szétszórt mégis, pontos, és erőt sugárzó módján. Rendkívüli dolgot hozott létre, persze nem egyedül, de akkor is kitűnik a szerepe. Az ismertségét használja, hogy pénzt szerezzen. Tényleg egy rendkívüli ember, néhány hét alatt az 5 milliós Afganisztáni titkos akcióból (ami megakadályozza az oroszok előretörését), 1 milliárdot csinálni, csak néztem, hogy képes minderre egyetlen ember.

Szóval tényleg egy remek kis vígjáték, azoknak akik szeretik az ilyen vérmes poénokat. Remekül lett megcsinálva az egész, kitűnő színészekkel, egyszóval csak dicsérni lehet. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a hazájukat, akik vevők a poénokra, és kicsit is érdekli őket a film. Megnézni mindenképp érdemes, nekem tetszett. Köszönöm, hogy elolvastátok az észrevételeimet, és emlékezzetek arra, hogy rossz film nincs. Sziasztok, jó Blogolást.

A grófnő (The Countess)

A mai napra, egy részben történelmi filmet szántam, de inkább érzelmi mint történelmi. Báthori Erzsébet a magyar grófnő életét dolgozza fel A Grófnő című dráma. Remekül inspirálja az embert gondolatébresztésre a film, hogy mi vezethet el valakit az őrület határáig, és ha ez az őrület még hatalommal is párosul, akkor mások elleni iszonyú tettekre. Egy nő, aki erős maradt minden körülmények közepette, egy nő aki az őrületbe esett a szerelem hibájából. A szerelmet csak egy hajszál választja el az őrültségtől.

A szereposztásról. A főszerepben egy rendkívüli színésznőt láthatunk, Julie Delpy-t. Nem mellesleg a Rendező is ő volt, a Forgatókönyvet szintén ő írta, és még a zenét is egymaga szerezte. De azért nem csak ő készítette a filmet (csak majdnem). Rendkívül jól mutatja be a döntéseket amiket a grófnő hoz, és az is jól ki van emelve ahogyan eltaszítják őt és a fiatal kiszemeltjét egymás ölelő karjaiból. Sok-sok titok, kétségbeesés, szolgálat királynak és istennek, törvénytelenség, kínzások,  gyilkosságok. Ezek a legjobb szavak amik eszembe jutnak a filmről. Bár én dicsérem, mert amikor először, úgymond "nekiestem", elég bénának gondoltam, de a közepe felé kezdett izgalmas lenni.

Bár az igazi Báthori Erzsébet története közel sem ilyen egyszerű és megfogható. Az tény, hogy rengeteg, titok és igazságtalan vád lengte körül, egyesek szerint, mind kitalált volt a "vérgrófnőről". Mások szerint viszont még Drakulával is, valamilyen kapcsolata lehetett. Az igazi történetét már sosem ismerhetjük meg, pedig én kíváncsi lennék arra, igazából mi is történt akkoriban. Az is tény, hogy rengeteg fiatal tűnt el akkoriban, és kerültek elő csontvázak a közeli erdőből, de nem bizonyított, hogy a grófnő volt. Az is lehetséges, hogy egy akkori sorozatgyilkos, tevékenykedett arrafelé, csak épp kapóra jött a királynak, hogy megvádolhassa a Grófnőt, és ezáltal lefoglalhassa vagyonát, vagy legalább a tartozásait eltüntesse, amivel adós volt a grófnőnek.

A film végül is nem volt rossz, érdekes volt megnézni azt, hogy tényleg igazán milyen vélt, vagy valós indokok vezetnek ilyen tettekre embereket, szóval csak ajánlani tudom. Ha már az ajánlásnál tartunk, szeretném ajánlani mindazoknak akik kicsit őrültek, azoknak akik nem azok, mindkettőnek meglepetés lesz, egy félőrült nő. Bocsánat a sűrű realizmusért ahogy Woody Allen mondaná.  Ne feledjétek, rossz film nincs, csak olyan ami nem nyerte el  a tetszésünket. További jó Blogolást Sziasztok.

Az őslakó (The Man from Earth)

Erre a napra, egy számomra is ismeretlen filmet néztem, semmit sem tudtam róla mielőtt megnéztem. Egyik barátom ajánlotta, hogy "mindenképp nézd meg, neked tuti tetszene, szereted az ilyen filmeket". Egy ilyen ajánlás után, nem tudtam ellenállni, hogy ne nézzem meg. Nem bántam meg. A története kiválóan van megírva, egyszerűen tele van, anaforizmákkal, metaforákkal amik nekem nagyon tetszettek.

A szereposztásról, nem tudok sokat mondani mert, eléggé ismeretlen a film, nem csak a számomra, de azért egy embert megemlítek, a főszereplőt. Nem rossz színész bár láttam benne bizonyos monotonitást, de nem volt vészes. Erre a filmre tökéletes volt, de nem valószínű, hogy a 3. osztályból valaha is előbbre lép, hacsak nem hagyja el a kliséket. A neve: David Lee Smith. Egyfilmes színész, és az sem a leghíresebb film.

Nos a történet. A nagy lényege, hogy néhány értelmiségi eszmecserét folytat, a világ egykori történéseiről, mintha egy ember élte volna át az egészet. Mi lenne ha? tényleg egy ember, mindezt átélte volna. Hogyan tekintene a világra? Mennyi embert ismert meg, híreset és nem annyira híreset? Volt-e ő maga is híres személyiség? De mindezek nem számítanak, rádöbbenünk lassan, de biztosan, hogy ennyit élni, nem kiváltság, hanem átok. Igazából valláson, vallásokon is értekeznek, ha úgy értelmezzük, próbálják, értelemmel felruházni a megfoghatatlant, a hitet. Ez is egy főbb motívuma a filmnek.

Ajánlom mindazoknak akik szoktak filozófiai szinten vitatkozni a világról. Mellesleg nem hurrogtam le a filmet mert nekem tetszett, csak kár, hogy nem készült jobb film belőle, csupán egy másodosztályú, "értekezés intelligens emberek között" dologig. Ajánlani tudom mindazoknak is akik szeretik a történelmet, mert hallhatnak érdekes dolgokat is. Nem mondanám, hogy minden dolog teljesen pontos de szerintem beleférnek a hibák. Szóval ennyit volt érdemes mondanom erről a filmről. Sziasztok jó Blogolást.

Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya (Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street)

Nos ezt a filmet, hát nem is tudom, hogy mondjam, végülis jó volt, nagyon is. Elég megrázó mégis humoros, én felirattal láttam, mert nem értettem minden angol szót, és kíváncsi voltam a teljes történetre, bár felirat nélkül, sőt angoltudás nélkül is lehet érteni naggyából a filmet. Nem baj, mert úgyis jobb szeretem felirattal nézni a filmeket. A film maga, hát kicsit beteg, de nekem tetszett. Ilyen típusú Musicalt még nem is láttam. Az biztos hogy nem lesz a Grease utódja, de ettől függetlenül nagyon jó. Engem elgondolkodtatott, volt pár rész ami azért picit túlzás volt, de a nagy része tetszett a filmnek.

A főszerepet Hollywood egy nagy átalakuló művésze Johnny Depp alakítja. Nem is tudom, hogy láttam-e már tehetségesebb, és ennyire sokféle, ennyire különböző szerepekben, egyetlen egy színészt is. Tényleg egy nagy átalakuló művész aki mindent el tud játszani. Talán a leghíresebb filmje ugye Jack Sparrow, és a Karib tenger kalózai (aminek mellesleg hamarosan jön az új része), itt egy vicces figura, aki mégis szerethető a maga módján. Persze ott van még a kilencedik kapu is ami nekem egy személyes kedvencem, ott is remekül alakított. Szóval tényleg az egyik legnagyobb és legsokoldalúbb színész, és nekem egy hatalmas favoritom a színészvilágban. Kiváló színész + remek forgatókönyv + néhány zenei betét, (ezt fogjuk és daráljuk össze) = Egy igazán felülmúlhatatlan Musicalt kapunk.

A történet. Egy ember érkezik az éjszaka közepén a Fleet Street-re. Megkeseredett ember, aki elveszítette a családját, vagy inkább ellopták tőle, őt pedig koholt vádakkal bebörtönözték. Szóval megérkezik, és talál egy hasonlóan "beteg" elmét mint ő maga, egy hát talán "szakácsnak" mondanám, szóval összefognak. Lényege, hogy kivesz egy szobát a "pékség" felett, és ott, hát igen szebben nem lehet kifejezni, gyilkol, majd elégeti a holtesteket, és ezáltal finom sütiket fog sütni a szakácsnő. Nagyjából ez a történet. Persze azért nem alaptalanul gyilkolt.

Hát egyesek thrillernek mondják, mások vígjátéknak, én pedig rámondom, hogy musical mert elég sok zenei betét van benne, még ha kicsit brutális is a film maga. Még annyit a történetről, ugyanazt a szobát vette ki ahol egykoron lakott. Lehet, hogy én is hasonlóképpen cselekedek, ha valaki ezt tette volna a nejemmel, és elrabolja a gyerekemet, megőrültem volna és mindenképp bosszút akartam volna állni, azon az emberen aki lehet kevésbé emberi mint maga a főszereplő. Remekül mutatja be az átalakulást amin átment Barker (a főszereplő). Ajánlom minden embernek aki kicsit "beteg", aki szereti a sok zenét egy film közben, és akiknek tetszett az ajánló, feltéve ha valaki is olvassa. Ha bármilyen hozzáfűzni való akad, nyugodtan lehet közölni az észrevételeket. Nos mára ennyit, sziasztok jó Blogolást.

Hacsi - A leghűségesebb barát (Hachiko: A Dog's Story)

A mai napra egy komoly filmre gondoltam, mivel az elmúlt két nap a vígjátékoké volt. A film  az a Hacsi - A leghűségesebb barát, egy aranyos és szomorú történet. Engem megfogott, mert a kutyás filmek is a kedvenceim közé tartoztak, főleg mikor ilyen jól megírt a történet, és nem csak egy sima kutya gazda dolog, meg persze az sem utolsó (mint szoktam emlegetni) Igaz történet alapján készült, és ezek mindig felkeltik az érdeklődésemet. Ilyen film például Owen Wilsonnal a Marley, meg én is. Az a kedvenc kutyás történetem, de ez is nagyon jó.

A főszereplő is jól van megválasztva, Richard Gere ugye a micsoda nőből. Az is egy rendkívüli film, és ott is nagyon jól alakított, bár nem kapta meg soha a megfelelő elismerés a szerepeiért, pedig szerintem egy kiválló színész. Bár a köztudatban mindössze egy-két filmje az ami megmaradt az emberekben. Rengeteg ilyen színész van, sajnos. Például Patrick Swazey is ilyen volt, az úgynevezett egy filmes színészekhez tartozott ő is. Mindenki ismeri őket, de csak egy vagy két filmjét tudnák elmondani. Ezért is szántam ezt a napot a Hacsinak mert megismerhetünk más remek alkotást is Richard Gere-től, nem csak a tipikus filmjeit, amiket mindenki reflexből vág le.

Szóval a film. Az alaptörténet, hogy egy professzor talál egy Akita kutyát a vasútállomáson és befogadja. Tetszik ahogy a professzor és a kutya kapcsolata le van írva, nagyon jól megírt helyzetek. Nagyon átfogó, és nem csak felületes. Tényleg kiváló egy film még ha szinte senki sem ismeri. Amilyen előkelő a kutya, olyan méltósággal kezelik egymást, mintha "rendes" barátok lennének, szinte egy ember érzéseit mutatja a kutya. Fenséges egy állat, és nem könnyen hódol be az embernek, ez a valóságban is így van, ezzel a fajtával. Az első kutyafajta volt amit az ember háziasított. Itt azt írják, hogy családi film. Bár én inkább a filmdráma kategóriát rónám rá, ne haragudjatok de ezt gyermekkel lehet nem nézném meg.

Nem szeretnék ebből a filmből sem elárulni többet de mindenképp nézzétek meg érdemes. Aki érzékenyebb tartson a környékén zsebkendőt mert nem a legvidámabb film. Ajánlásomat megteszem ismételten. Mindenkinek ajánlom, akinek volt kutyája, vagy van, illetve akik úgy tekintenek a kutyára, mint társa az életben, és mindazoknak akiknek megtetszett az ajánlásom. Köszönöm, hogy elolvastátok, legközelebb még nem tudom melyik filmet fogom ajánlani, majd holnap eldöntöm. Ne feledjétek rossz film nincs. Sziasztok jó Blogolást.

U.I.: én majdnem sírtam a végén, pedig nekem nagy az ingerküszöböm...

Larry Flynt, a provokátor (The People vs. Larry Flynt)

Az igazi Larry Flynt a Hustler magazin alapítója

Mára egy 96'-os filmet szántam, nem a legújabb, de nekem tetszik a Larry Flynt, a provokátort. Ha valaki szeretné, hogy ne csak ilyen filmeket elemezzek, illetve mutassak be nyugodtan írhat. Vagy ha kíváncsi egy filmre, akkor is írhat nyugodtan, beleveszem azt is a listába. Nos tehát, ez a film egy igaz történetet, persze írói szabadságban mutatja be, magának Larry Flynt-nek a Hustler magazin alapítójának életét. Az én érdeklődésemet mindig felkeltik az ilyen valóságon alapuló filmek, ugye az "igaz történet alapján" mondatú alkotások, ezért is figyeltem fel erre is. Amerikában már kultuszfilmnek számít, hazánkban nem ért el akkora sikert, tekintve azt, hogy aránylag elég visszafogott egy nemzet vagyunk, finoman szólva is túl erkölcsösek, és még az ilyen filmek nem igazán érnek el "nagy sikereket" hazánkban.

Edward Norton

Woody Harrelson

A filmben nem kisebb személyek kaptak szerepet mint, Woody Harrelson és aki szintén az én egyik személyes kedvencem az Amerikai História x főszereplője Edvard Norton. Nekem nagyon tetszett abban a filmben, kiváló alakítás volt, és tényleg a leghűbb volt az amerikai tinik életéhez, és döntéseihez, és rendkívül jól mutatta be a választást amit nem a gyerekek hoznak meg. Szóval majd egy másik alkalommal talán ezt is bemutatom. Persze ne feledkezzünk meg a rendezőről sem aki ezért a rendezésért Golden Globe díjat kapott: Milos Forman. 

A film forgatókönyve: szintén kiváló (mellesleg az is Golden Globe díjat kapott) kiválóan mutatja be azt ahogy a világot, a saját módja szerint értelmezi és lassan mindenki ugyanúgy látja, mint Larry. Hatalmas erőfeszítéseket tettek az ember eltüntetésére, meg is lőtték, de azt amit ő képvisel nem lehet eltüntetni, még a felháborodás ellenére sem. Tetszik vagy sem, az ember életét óriási mértékben befolyásolják a test által diktál ösztönök, érzelmek. Egy semmiből jött ember megvalósítja minden ember álmát, önmagát. Egy magazin ami minden emberből kivált valamit. Legyen az undor, izgalom, féltékenység, esetleg felháborodás, Larry Flynt mindenképp nyomot hagyott az emberekben, tetszik vagy sem.

Vele akartak példát statuálni, minden rossz életű ember előtt. Így meghurcolták és minden újságért őt akarták megvádolni, mintha csak az összes újság provokatívságát egyetlen emberre akarnák kivetíteni. Viszont zseniális ahogy megvédi őt az ügyvédje Edward Norton, még ha elsőre eredménytelen is volt. Véleménynyilvánítással védi, hogy az emberek szabadok, és ha akarják szabadon dobhatják el azt a magazint, vagy olvashatják, a választás lehetőségéről beszél. Egyszóval remekül lett megírva. Ajánlom mindenkinek aki már volt kirekesztve, aki már átélte a megalázás bármilyen formáját, vagy csak simán érdekli a film. Engem meggyőzött, még ha prűdek is vagyunk ehhez mi Magyarok.
Ha valakinek kifogása lenne a leírtak miatt, akár börtönbe is vonulok a véleményemért. Nyugodtan lehet filmet kérni, ha valakit érdekel egy film, de nem meri megnézni, írja meg és én leírom, hogy érdemes megnézni, vagy sem.