Timothy Green különös élete (The Odd Life of Timothy Green)

2012-es film, így hát ehhez mérten ítélkezünk.

Néhány szó, mielőtt belekezdenék az elemzésbe. Sok embernek nem adatik meg az az öröm, amit csak egy gyermek hozhat. Sok olyan gondolatot vet fel a film, például, ki az aki megérdemelné, és igazán a mai szülői elvárásoknak megfelelne, és egy teljes értékű felnőttet nevelnének fel. 

A szociális rendszer is részt vehet abban, amit a természet nem adhat meg, és lehet, hogy ez sok embert sokkal jobbra sarkal, többet hoz ki magából azáltal, hogy harcol azért ami másnak megadatott, mert tudják milyen nehéz, igazán egy ilyen csodához jutni. Remélem mindenki tudott követni. A film ezenkívül még foglalkozik néhány témával, de ez a legfőbb motívuma, a szülőség, annak ára, nehézségei, és az örök kérdés, a szülő neveli a gyermekét, vagy a gyermek a szülőjét. Szerintem ez a film nagyon eltalálta a témáját, és remekül valósította meg azt, szóval a lényeg, hogy ez egy jó kis film. Különleges dolgokat mozgat meg az emberben, és elindít sok gondolatot, esetleg a végén az érzékenyebbeknél néhány könnycseppet is.

Rendezés, Szereplők:

Rendezést rábízták, Peter Hedgesre, aki itt alulmúlta az elvárásaimat, de szerintem csak nekem, mert van tőle egy régi nagy kedvencem, a Gilbert Grape, ami egyszerűen zseniális film, mellesleg Leonardo DiCaprio, és Johnny Depp játszik benne, és hát az a film, rendezésileg, képileg, történetileg, szerintem a film mint művészeti ág, magasiskolája. Hát nem voltam 100%-ig megelégedve, de azért jó volt. Volt egy két ziccer, amit én jobban elnyomtam volna, és jobban kiemelte volna a főszálat, vagy egy két érdekesebb mellékszálat helyette, és nem ilyen dolgokra pocsékolom a drága filmidőt, de ettől függetlenül jól el lett kapva a lényeg, a színek, fények isteniek, beleélhető helyek, bár néhol kicsit giccses, de ez el is kellett. De fel sem ér a fentebb említett filmhez. Az magasan a legjobb alkotása, Peter Hedgesnek, ismételten hangoztatom mint olyan sokszor, ez szubjektív vélemény, nem több.

A főszerepet, egy kedves és tehetséges kis ember játssza, Cameron 'Cj' Adams. Szerintem egy gyermekszínészhez nem szabad túl szigorúnak lenni, de a rendezőjükhöz nagyon is, például amikor nem lesz teljesen életszerű a karakter, de leszögezném, hogy itt ez direkt lett ilyen. Adott valamiféle, ezt nehéz megfogalmazni 'emberfelettit' ez nem a legjobb szó rá, inkább 'istenhez hasonlót' na ez sem a legjobb, talán 'emelkedettebb mint egy ember', mindegy aki megnézi a filmet megérti mire gondolok, a fiút illetőleg, viszont ez egy zseniális kis adalék volt azt meg kell hagyni. A másik az Jennifer Garner, aki igencsak ellentétes, érzelmeket vált ki az emberekből, alakításilag, és hát ezen nincs mit finomítani kinézetileg is. Nos én nem vagyok egyik 'pártnak' sem a híve, próbálok elfogulatlan lenni, bár nehéz megállni egy két vicces hozzászólást, mikor valaki meghallja a nevét, például 'balta arcú Jenifer' vagy 'lóképű' és hasonló nem túl dicsérő, de lehet, hogy találó mondatok, én ahhoz kevés vagyok,hogy ezen ítélkezzem. Alakításilag viszont hagyott maga után néhány kivetnivalót, de nem túl sokat szerencsére. Nem volt tökéletes, lehetett volna jobb is, de nekem tetszett. Aránylag jól kapta el a karaktert. A harmadik akit megemlítenék, akivel nem voltam nagyon megelégedve, az Joel Edgerton. Viszont azért nem sok szavam lehet őt illetően sem.

Történet:

Van két szülő gyermek nélkül, akinek minden vágya az, hogy saját csemetéjüket kezükben tarthassák. És ez majdnem szó szerint meg is történik, mert a semmiből közéjük pottyan, illetve a földből előbújik, csemetéjük levelekkel a lábain. Sok dolog történik velük mialatt rájönnek mi is az igazán fontos az életükben, és ez a kis fickó majdnem minden gondjukra, egyszerre nyújt megoldást. Egy aranyos történet, szülőkről, gyermekekről, megkülönböztetésről, és egy ceruzagyárról. Ez Timothy Green különös élete. Sok kaland, egy kis szerelem, és rengeteg sok falevél. Ehhez a filmhez a port.hu-n nem találtam leírást, de megpróbáltam magam írni. Általában azért nem részesítem ezt előnyben, mert véletlenül elárulok olyat is amit nem kéne, véletlenül túl sokat a történetről.

Elemzés:

Egy nagyon megható történet, egy képzeletbeli fiúról, és annak "szüleiről". Mi lenne ha tényleg működhetne így, az élet. Egy nagyon szép gondolat. Viszont azért voltak hibái is, amiket fáj elmondanom, de én annak éreztem. Végtelenül rendes volt a gyerek, amit én úgy érzetem, hogy el volt túlozva, persze ezt magával vonzotta a karakter, de én még mindig azt mondom, hogy szerintem minden gyerek önző. Ha nem is nagy mértékben, de az, hiszen azért is gyerek, hogy vele foglalkozzanak, és ne ő másokkal, és ez így rendben is, persze azért ilyet nem tehettek Timothival, de nekem ez a minimális realitás hiányzott, úgy mint nagyon sok hasonló gyermekfilmben. 

Viszont az ellenpélda sem jó, mikor látok egy olyan filmet ahol a gyereknél önzőbb lényt, nem hordott a hátán a föld. Az igazi gyerekek nem ilyenek, a kettő között vannak félúton, se nem túl drámaiak, se nem túl irigyek, de egyik sem számít teljes értékű, és egészségesnek mondható gyereknek, mert hát ez is a gyermekkor velejárója, és ez így van rendjén. Persze ez szubjektív, és ettől függetlenül nagyon jól ki lett dolgozva a karaktere is. Másik idegesítő pont, az alap apa fia "háború", vagy ellentétek, ahogy tetszik. Ahol az apára, és az ő apja közötti konfliktusra gondolok. Ez már szinte annyira alap, hogy kicsit fájdalmasan erőltetett lett, legalábbis aki Timothi apját játssza, ő kicsit túlerőltette(valószínűleg azért, mert a rendező kérte), viszont összeségében nagyon jó film. Végül mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egy nagyon aranyos film, remek szereplőkkel, akik megdobogtatják a szívünket. Egy igazi történet. Sok dolgot elindít az emberben (gondolatilag) amikkel érdemes foglalkozni. Barátnővel is érdemes megnézni, jó kis randi film is lehet, popcornal kóla nélkül, mert az csak felpörget. Egyedül is érdemes megnézni. Nekem nagyon tetszett, minden hibája ellenére. Még egy mielőtt elfelejtem a zene is jó volt alatta. Szóval nézzétek meg. Szép napot nektek.

Jó Blogolást!

Kutyavilág (Fluke)

Most egy remek filmet szeretnék bemutatni, az eleje kicsit sablonos, de a nagyrészt tetszett. Tele meglepetésekkel az egész, olyan dolgok derülnek ki a végén amikre egyáltalán nem is számíthatunk. Az egész film a halál motívumával foglalkozik, az, hogy mi lehet a halál után, hogyan maradhat meg lényünk egy része, mikor újjászületünk. Ezután egy kutya életébe tekinthetünk bele, milyen dolgokon kell átesnie, és ezt hogyan éli meg. A könyv ami alapján készült az nagyon jó. Igen még mindig oda vagyok az ilyen kutyás filmekért, bár ez kevésbé foglalkozik a kutya, ember kapcsolattal, inkább a rossz dolgaival. Rengeteg dolgon megy át a kutyus, és lassan összerakódik benne, előzö életének kirakósa.

Szereposztásról itt nem lehet sokat beszélni, mivel csaknem végig egy kutya a főszereplő, de azért egy valakit megemlítenék, Nancy Travis-t. Szerintem nagyon jó színésznő, bár korántsem annyira ismert, és szerintem nem is nagyon akart soha többet, nem igazán küzdött érte, lehet hogy ez volt a baj. Mostanában már visszavonult, nem annyira sokat színészkedik. Jól van megemlítek még egyet. Hollywood egy hatalmas alakját nem mást mint (dobpergést kérek) Samuel. L. Jackson. Egy nagyon nagy színész, és sokáig fenn is maradt a hírességek között, bár a kis szobrocskát sose kapta meg, de többszörös Golden Globe díjas. Remek színész mindkettő, de itt a főszereplő egy kutyus, ők mellékszerepet kaptak, de ezekben is rendkívül jól alakítottak, semmi kifogásom ellene.

Az alaptörténet ugye mint előbb leírtam, egy szerencsétlen kimenetelű autóbalesetben meghalt Thomas Johnson, egy cég igazgatója. Majd újjászületik egy kiskutya testében, de nem emlékszik semmire. Eleinte. Később emlékfoszlányok rohanják meg, és lassan, lassan összeáll benne, hogy meg kell mentenie a családját egy gyilkostól. Útra kel, új életének legjobb barátjával, Zsivallyal. Rengeteg kalandon megy keresztül, sok embert ismer meg, jókat és rosszakat, de ha oda i ér a családjához, hogyan lesz vége? Hisz csak egy kutya, akibe sok ember csupán a lábát törli.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretnének egy másfajta kutyás filmet is megnézni, érdekli őket miken is mehet át egy kutya, mennyi ember kezén fut át, egy "utcavakarcs", és hogyan kezelik őket. Persze azoknak is akiknek tetszett az ajánlásom. Egyéb kéréseket, filmeket, kérni lehet, nyugodtan, amit tudok megteszek az ügy érdekében. Ha valakinek bármilyen jellegű problémája, vagy tanácsa lenne a fejlesztésre, nyugodtan ossza meg velem és én meghalgatom, és megfontolom. Nos köszönöm mindnkinek aki elolvasta, és azoknak is akik nem. Emlékezzetek rossz film nincs, mindent meg lehet nézni legalább egyszer. Sziasztok jó Blogolást.

Gorilla bácsi (The Pacifier)

Egy picit átlagos alapsztorival rendelkező filmet, gondoltam mostanra, a Gorilla bácsit. Ez egy családi film, nem rossz végül is, de már megszokott a történet, és én szeretem a meglepetéseket. Itt az van írva, hogy akció-vígjáték, de mivel én szeretem magam osztályozni a filmeket (megannyi saját gondolat alapján), ezt sem így fogom besorolni, hanem családi film lesz. Nem mondom, hogy tökéletes a gondolatmenetem, de nekem így jó, viszont ha valaki mégis szeretné szívesen átgondolom.

Szereposztásról. A főszerepben egy igazán akciófilmre tervezett erőlegény van, Vin Diesel. Nem csupán ő, hanem még a Szívek Szállodájából is jól ismert (mellesleg az Evan a minden6ó-ban is szerepelt), Lauren Graham, (bár ő csak mellékszereplő) is szerepet kapott. Nekem ezzel nem is lenne problémám, remek ez a szereposztás. Ilyen szerpben még ugysem láthattuk, Vin Dieselt, mint úgymond "apuka", ezért is volt érdekes a filmet megnézni. Még jó, hogy kiváló színész és ezzel is könnyedén megküzdött (mármint a szereppel).

A filmről. Az egyik bevetés során, egy "katona" (Vin Diesel), megsérül, és egy férfi meghal. Ez nem minden mivel aki meghalt, egy tudós volt, és egy találmányát keresi mindenki. Csakhogy a családján fogják keresni, és ezért meg kell őket védeni, és erre a legalkalmasabb a sérült katona (aki közben felgyógyult). Belekerül a családba és próbál helytállni, figyelni és vigyázni a gyerekekre.Eleinte eléggé nehéz, problémás, és koszos, de lassan lassan belejön, és úgy fognak rá tekinteni a gyerekek, mint egyfajta "apára" vagy legalábbis valami hasonlóra. Ez aranyos, ahogy beleszeret a családba (bár mindenki tudja, hogy ez lesz), és tényleg beleszeret ebbe az életbe, az apaszerepbe, de nem az ő gyerekei. Röviden ennyi, szóval egy megszokott film, közbelső poénok, akciók. Egyáltalán nem volt rossz, de én még mindig szeretem a meglepetéseket, de ebben egy sem volt.

Ajánlom mindazoknak akik szeretik a vígjátékokat (még ha sablonosok is), akik szeretik a boldog befejezéseket a tipikus "Happy End" feliratúakat, és persze mindenkinek akinek tetszett ez az ajánló. Ha bármi probléma lenne a leírtakkal, csak nyugodtan jelezzétek, próbálok javítani rajta. Köszönöm mindenkinek aki elolvasta ezt, és mindenkinek aki nem. Sziasztok jó Blogolást.