A hullám (Die Welle)

Cél az egyeduralom, és egy mini társadalom létrehozása. Akár ezekkel is indíthatnám a következő kicsit személyiség átformáló filmet. Egyik barátom már egy ideje rágja a fülemet, hogy nézzem meg ezt a filmet, és most végre kölcsön is kaptam. Nem volt rossz film, és tényleg tetszett. Az egész ahogy egy tanár "egyeduralkodóvá" vált a diákok szemében, és lassan külön kis "nép", "társadalom" lett belőlük.


Szereposztásról. Nem tudok róla sokat mondani, hisz német, és nem igazán híresek, és ismertek. Szóval nem tudnék szinte semmit sem mondani a szereposztásról. Még szereplőket sem akarok ide betenni, illetve még említeni sem, mert sokan vannak akik mind-mind főszereplők, legalábbis szerintem. Szóval ezt így le is zárnám.


A történetről csak annyit, hogy a történelemben rengeteg diktatúra hasonlóképp csúszott be a társadalom ajtaja alatt, és lett belőle mészárlás. Ha egy ember sokakat vezet (persze diktatórikus módon), az nem vezethet jóra. Egyrészt őt magát is kicsit őrülté teszi a hatalom, másrészt az embereket is elvakulttá teszi, és legalacsonyabb szintű állati ösztöneiket hagyják felül kerekedni. A film ezt remekül érzékelteti, minden ponton közelebb kerülünk egy diktatúra kezdetéhet úgy, hogy az emberek észre sem veszik, mi folyik körülöttük. A valóságban is hasonlóképp történik mint itt, a maga "rendezett" módján. A diktatúrákkal sok baj van, de van egy előnyük is, nem tartanak sokáig.

Ajánlom mindenkinek aki kíváncsi egy diktatúra belső szerkezetére, születésére, végére. Mindazoknak akiket kicsit is megfogott az elemzésem. Köszönöm a figyelmet, és rossz film nincs csak olyan ami nem nyerte el a tetszésünket, minden film nézhető, legalább egyszer. Köszönöm azoknak akik olvasták, és persze azoknak is akik nem. Sziasztok jó Blogolást.

A diadal (The Ron Clark Story)

Ez egy nagyon remek, film és igaz történet, ami engem mindig magával ragad. Egy példaképről szól (szerintem minden tanárnak ilyennek kéne lenni), egy remek ember, küzdelmeiről, Ron Clarc-éról. Nem régi film 2006-os, és egy nagy kedvenc is szerepel benne. életrajzi dráma nevet kapta, én csupán az igaz történetekhez fogom beosztani. Elég alap történetnek tűnik, de ha belegondolunk, hogy tényleg így történt, mármint a valóságban, akkor nagyon magával tud ragadni. Ebben nagy szerepe van Matthew Perry-nek is. Ahogy próbál jó tanár lenni és mennyire ellene van hangolva mindenki.

Szóval a nagy Matthew Perry a nagy kedvenc sorozat Chandler-e, igen a Jóbarátok az a sorozat. Egyik kedvenc színészem, főleg a humora, ami saját nagyrészt, az szokott benne tetszeni. A Jóbarátokban is rengeteg poén a saját poénja, nem megírt, hanem rögtönzött. Szerettem volna látni tőle egy komolyabb alkotást is, hogy nem csak "humoristának" hanem igazán színésznek mondható. Nem okozott csalódást, remekül alakít egy ilyen szerepet is. Igazi profi, és világszerte ismerik, remek filmjei vannak, egyszóval jó az egész úgy ahogy van.


A történet nagyjából annyi, van egy vidéki iskolában egy nagyon jó tanár, az ő osztálya éri el mindig a "próbákon" és a vizsgákon is a legjobb eredményeket. Neki viszont ez kevés, keresi a kihívásokat, ezért elmegy New York egyik legrosszabb kerületébe, és egy ottani osztályt próbál "vezetni", a tanulás rögös útja felé. Szerintem az alakítás miatt is éreztem nagyon jónak az egész levegőt a film körül. Tényleg nekem nagyon tetszett, lehet csak azért mert szerettem volna én is tanár féle lenni, és ha tényleg az leszek, mindenképp ilyen tanár akarok lenni. Rám lehessen bízni a jövő generációját.


Ajánlom mindazoknak akik kíváncsiak Mathew Perry-től egy komoly alakításra (ami állítom legalább olyan jó mint a humoros alakításai), továbbá azoknak akiket érdekel ez a film valamilyen okból, és természetesen mindenkinek akinek tetszett ez az ajánló. Köszönöm mindenkinek aki elolvasta, és mindenkinek aki nem. Rossz film nincs, minden film nézhető legalább egyszer. Köszönöm ismét a megtisztelő figyelmet. Sziasztok jó Blogolást.

A közösségi háló (The Social Network)

Jól van ezt is beleveszem egy kérésnek megfelelően, szóval örömmel állok a kihívás elé, tehát jöhet a Közösségi háló. Nem volt rossz film, öröm volt látni, hogy pont egy "ilyen" ember alkotta a Facebook-ot akinek körülbelül egy normális kapcsolata sincsen. Ismét egy elég új film, nagy elvárásokkal, bár a története 2003-as és azért ügyelhettek volna jobban is, a történet hűségre, mivel a laptopok kezdetlegesebbek voltak, nem rögtön 20"-osok jelentek meg. Azt írja, hogy filmdráma, egyetértek ezzel, eléggé hat az érzelmekre. 2010-es film, gondoltam, ezt is ide venném, mármint, hogy mikor készültek a filmek, mert érdekes lehet. Persze még a különböző díjakat is, legyenek jók vagy rosszak, de azért nem mindent, csak az Oscart, a Golden Globe-ot és az Arany málna díjakat, azért csak ezeket, mert ha valamilyen szinten befolyásol is ez valamit, akkor csak ezek a díjak jöhetnek (nálam) számításba. Tehát következzenek a díjak, mert azokból nem volt itt hiány. Oscar rögtön három is, Legjobb adaptált forgatókönyv, Legjobb vágás, Legjobb filmzene. Golden Globe: Legjobb rendező, Legjobb filmzene, Legjobb filmdráma, Legjobb forgatókönyv. Hát tyűha nem gondoltam, hogy ilyen sikeres volt ez a film, de ismerjük el, ezeket megérdemelte. De azt viszont én nem igazán díjaztam, hogy jelöltként bekerült a legjobb férfi alakítás is, mindegy nem én vagyok a bíró, szerencséjére mindenkinek, mert akkor nem sok díj lenne amit kiosztanánk. Jól van nem szidom, mert nekem tetszett a film.

Szereplők. Most kettőt fogok megemlíteni, de igazán csak a főszereplővel szeretnék foglalatoskodni. Szóval az egyik a zenéje miatt a személyes kedvencem Justin Timberlake, isteni zenéi vannak, de kérem ne színészkedjen mert, nem akarom szidni vagy ilyesmi csak ne, ennyi legyen elég. A másik ugye a főszereplő, Jesse Eisenberg akinek nem mondanám 100%-osnak az alakítását, szerintem nem kapta el kellően a zsenialitását, és a visszahúzódását az emberi kapcsolatok elől, a főszereplőnek, pedig a történetből nagyon kitünik. De nem akarom lehúzni, mert nagyrészt tetszett amit csinált, csak kicsit kevésnek hatott.

A történet. Van egy fiatal, aki hadilábon áll a csajokkal, de otthon érzi magát a számítógépek világában, a programozgatásban. Egy zseni, nem hétköznapi módon, hanem tényleg az. Lényeg, hogy megalkot egy olyan rendkívüli programot, amivel forradalmasította az akkori, és bőven a mai fiatalságot (köztük minket is) a Facebook-al. Ezzel az emberi kapcsolatokat vitte át egy virtuális világba, ahol bárki ismerhet bárkit, és meg is ismerkedhet bárkivel, de nem tár kereső, hanem barát, és ismerős kereső. Egyszóval egy igazi forradalom kirobbantója, aki mára már a legfiatalabb milliárdosok közé tartozik.

Ajánlom mindazoknak akik Facebook-oznak, akiket érdekel kitől is ered az ötlet, és akiket megfogott szerény kis ajánlóm. Nem mellesleg igaz történet, ami nekem amúgy is felkelti az érdeklődésemet, bár ez kitűnt az előzményekből, de azért gondoltam leírom. Köszönöm ismételten mindazoknak akik olvassák, és mindazoknak akik nem a blogot. Amúgy ahogy mondani szoktam rossz film nincs, minden nézhető, legalább egyszer. Nos én mentem is Sziasztok jó Blogolást.

Túlméretes szöszi (To Be Fat Like Me)

Mára egy elég aktuális témába vágó filmmel készültem, a Túlméretes szöszivel. Azért is erre a filmre gondoltam, mert tényleg így van (sajnos), hogy ránéznek, egy "duci" emberre, és rögtön arra gondolnak, (az átlag testalkatúak), hogy biztos egész nap otthon ül, és mást sem csinál csak eszik. Arra sosem vetemednének (mármint gondolatmenetben), hogy lehet valami belső probléma miatt, mondjuk betegség, vagy érzelmi trauma is okozhatta, vagy a hormonok. Csak arra asszociálnak rögtön, hogy lusta dögök lehetnek. A társadalom lassan őket is ki akarja kirekeszti, pedig Amerikában lassan túlsúlyban lesznek, a túlsúlyosok, így is (ha jól emlékszem, de ha nem ki lehet javítani) talán 30%-uk túlsúlyos. Ez akkora szám, hogy nem kerülhetnek, a társadalom peremére. Nem mellesleg a helytelen életmód, amit mostanság meg annyian űznek (köztük én is), az ingerszegény környezet, a helytelen étrend, ez is rengeteget ront a helyzeten. Amúgy ha akarnánk, belemehetnénk a gének szintjén is, mivel 30 génpárjuk hiányzik, azoknál, akik túlsúlyra hajlamosak, és ugye az anyagcsere lassabb mint másoknál, kevesebb hormont termelnek a nyirokcsomók, és még sorolhatnám. Szóval nem kell senkit lekezelni azért, mert nagyobb az átlagnál, egyáltalán nem biztos, hogy önszándékából az. Bocsánat kicsit eltereltem a gondolatmenetet, de ezt muszáj volt leírnom. Most ahogy azt már mindenki jól tudja a szereplőkkel foglalatoskodom majd.

A főszereplő egy tehetséges, bár sablonos (mármint amilyen filmeket kap, az sablonos nem a színészi játéka), mindig ilyen "romantikus" filmekben alakít, pedig én szívesen látnám, valami komolyabb szerepben (ha valaki tud ilyet leírhatja, mert én nem találtam). Szóval a fiatal tehetség neve: Kaley Cuoco. Szerintem jó színésznő, nem láttam valami sok filmet tőle, de azok tetszettek, még ha túl "nyálasak" is. Röviden ennyit tudtam írni róla mert, nem annyira népszerű (legalábbis nálunk), de azért tényleg nem volt rossz. Mondjuk aranyos a "duci" szerepben is, bár nem ér fel egy Eddie Murphy-hez, vagy akár egy Martin Lawrence-hez, de nekem tetszett. Sajna a film nem ért el akkora népszerűséget, de ez nem miatta volt, ő mindent megtett, ennek az érdekében.

A filmről. Nem volt rossz egyáltalán nem, érdemes volt megnézni, hogy belássunk az Amerikai tinik (akikhez lassan már hasonlítanak a Magyar tinik is egyre jobban), hogyan élik, élhetik meg, egy túlsúlyos helyzetét. Mint belső, saját értékeikben, hogyan mutatkozik, mint pedig külső a diáktársak szemszögéből, az előítéletek, és az elfogadás részről. Az első az mindenképp a megdöbbenés (mi más is lehetne), hogy tényleg ennyire kegyetlenek az emberek. Minden azt sugallja, sokkal jobb ha vékony vagy, minden, a modellek, a reklámok, az emberek, azt képzelik akkor élhetsz csak teljes és boldog életet, ha vékony vagy, pedig ez nem így van. Szerintem a boldog élet kulcsa, nem a súly, hanem mennyi emberben váltottad ki a szeretetet magad iránt. Nekem ez a mércém, minél több ember véli így, annál kevesebbet fognak a súllyal törődni. Volt a film végén egy mondat ami nagyon tetszett: "A világ határoz meg téged? vagy te mondod meg ki vagy?" Ez nagyon megragadt bennem, mert teljesen helyénvaló, és pont egy ilyen mondattal fejeztem volna én is be a filmet. Röviden ennyi a véleményem.

Következzék a már jól megszokott ajánlásom. Ajánlom mindazoknak, akik szeretnének a realitás talaján járni, és nem álomvilágban élni, ezzel kapcsolatban. Továbbá mindazoknak akik ezen átmentek, vagy most is átmennek, vagy ismerősük éli meg, a problémát. Azt hiszem ezt jól kifejtettem, köszönöm mindenkinek aki olvassa, és annak is aki nem, remélem nem voltam túl realista, de én így látom a világot. Mindig emlékezzetek arra amit szoktam mondani, rossz film nincs, minden nézhető legalább egyszer. Köszönöm mindenkinek, Sziasztok jó Blogolást.

Jó reggelt, Vietnam! (Good Morning, Vietnam)

Most ismét egy Robin Williams-es filmel készültem, nem véletlen, hogy ő az egyik kedvenc színészem. Igazából rengeteget hallottam a filmről, nagyon híres, és kultuszfilm is lett, szerte a világon. Megvallom eddig nem láttam, de ma megpillantottam, és mondom mért ne. Hát jó film volt nagyon, és tényleg remek alakítást láthattunk. Igazából, csak még annyit, hogy azért nem akartam megnézni, mert nem igazán vagyok oda az ilyen, hogy is mondjam "katonás" filmekért, de még jó hogy másképp döntöttem, és rászántam magam.

Ismét pár szót szólnék a szereposztásról, mint már azt megszoktátok. Két zseniális színész is szerepet kapott, ebben a filmben, méghozzá Robin Williams, és Forest Withaker. Nem mellesleg, mindketten Oscar díjasok. Forest Withaker, az utolsó skót királyért, kapott Oscart, ami nekem az egyik kedvenc filmem, és tényleg igazán nagyon megérdemelten kapta a kis szobrocskát azért a szerepéért. Igazán jól játszotta a diktatúra urát. Remek szereposztás, jó forgatókönyv, és ebből egy igazán jó film jött ki eredményül.

Nos a történet, nagyjából annyi, van egy tiszt aki rádiós műsorokat vezet, és most vietnámba küldik ki, ugyanezen okból. A rádió műsort egy mára már mindenki által ismert szlogennel kezdte: JÓ REGGELT VIETNÁM, és ezzel megindult, a műsorszórás. Mivel azért hozták ide, hogy a morált emelje a katonáknál, azonnal felhagy minden elnyűtt, programmal, és saját kezébe veszi az irányítást. Azonnali népszerűség éri a remek humorérzékkel, rendelkező rádióst. Természetesen, ahogy az szokott lenni, mindig van valaki, illetve valakik, akik nem rajonganak kellően a főhős iránt. Ezzel csak az a probléma, hogy nagyrészt a katonai vezetőségben helyezkednek el. Mondjuk az is rátesz egy lapáttal, hogy folyamatosan azt sulykolja, hogy mennyire is értelmetlen a háború. Ő azzal érvel, hogy a háborút, mint olyat, nem éli meg csupán "nyersanyagként" használja a műsorában. Azonban ahogy az lenni szokott megismerkedik, egy helyi lánnyal és az élete feje-tetejére áll. Ismerkedik a szokásokkal, és beleszeret Vietnámba.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a rádió műsorokat, akik szeretik a humort, kíváncsiak egy történelmi jelentőségű alkotásra, és mint mindig akiknek tetszett az ajánlóm. Köszönöm, hogy elolvastátok. Sziasztok jó Blogolást.

Charlie Wilson háborúja (Charlie Wilson's War)

Nos mára ismét egy igaz történetet szánok, előre leszögezném, hogy ez egy vígjáték, mondjuk azt is közölném mellesleg, hogy elég amerikai, de annyira nem vészes. Egy szenátorról szól, aki próbálja megakadályozni a "3. világháborút", és sikerül is neki. Remek kis film, érezni lehet az amerikai levegőt körülötte, a hazaszeretetet, és egyéb fontos értékek is szerepet kapnak. Viszont belátást enged az egész rendszerbe ami Amerikát irányítja, ez már nem annyira kecsegtető, ilyen egyszerű lenne az egész? Gondolhatnánk.

A szereposztásról csak annyit, hogy zseniális, de komolyan. Jobbat nem is találhattak volna a főszerepre mint Hollywood legnagyobb alakját Thomas Jeffrey Hanks-t vagy ahogy mindenki ismeri Tom Hanks-t. Persze ne felejtsük el Julia Roberts-t sem, aki nekem ismét egy favorit. Nagyon tetszett tőle a Micsoda nő, a Pelikán ügyirat, az Édesek és mostohák, és persze a nagy kedvenc a Sztárom a párom is. Mindketten remek színészek és nem mellesleg megérdemelt és ünnepelt Oscar díjasok, Tom Hanks kétszeresen is.

A főszereplő szereti a nőket, még az irodájában is, csak csinos hölgyek vannak, imád bulizni, mégis egy remek szenátor. Szóval egy igazi egyéniség, a maga szétszórt mégis, pontos, és erőt sugárzó módján. Rendkívüli dolgot hozott létre, persze nem egyedül, de akkor is kitűnik a szerepe. Az ismertségét használja, hogy pénzt szerezzen. Tényleg egy rendkívüli ember, néhány hét alatt az 5 milliós Afganisztáni titkos akcióból (ami megakadályozza az oroszok előretörését), 1 milliárdot csinálni, csak néztem, hogy képes minderre egyetlen ember.

Szóval tényleg egy remek kis vígjáték, azoknak akik szeretik az ilyen vérmes poénokat. Remekül lett megcsinálva az egész, kitűnő színészekkel, egyszóval csak dicsérni lehet. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a hazájukat, akik vevők a poénokra, és kicsit is érdekli őket a film. Megnézni mindenképp érdemes, nekem tetszett. Köszönöm, hogy elolvastátok az észrevételeimet, és emlékezzetek arra, hogy rossz film nincs. Sziasztok, jó Blogolást.

A grófnő (The Countess)

A mai napra, egy részben történelmi filmet szántam, de inkább érzelmi mint történelmi. Báthori Erzsébet a magyar grófnő életét dolgozza fel A Grófnő című dráma. Remekül inspirálja az embert gondolatébresztésre a film, hogy mi vezethet el valakit az őrület határáig, és ha ez az őrület még hatalommal is párosul, akkor mások elleni iszonyú tettekre. Egy nő, aki erős maradt minden körülmények közepette, egy nő aki az őrületbe esett a szerelem hibájából. A szerelmet csak egy hajszál választja el az őrültségtől.

A szereposztásról. A főszerepben egy rendkívüli színésznőt láthatunk, Julie Delpy-t. Nem mellesleg a Rendező is ő volt, a Forgatókönyvet szintén ő írta, és még a zenét is egymaga szerezte. De azért nem csak ő készítette a filmet (csak majdnem). Rendkívül jól mutatja be a döntéseket amiket a grófnő hoz, és az is jól ki van emelve ahogyan eltaszítják őt és a fiatal kiszemeltjét egymás ölelő karjaiból. Sok-sok titok, kétségbeesés, szolgálat királynak és istennek, törvénytelenség, kínzások,  gyilkosságok. Ezek a legjobb szavak amik eszembe jutnak a filmről. Bár én dicsérem, mert amikor először, úgymond "nekiestem", elég bénának gondoltam, de a közepe felé kezdett izgalmas lenni.

Bár az igazi Báthori Erzsébet története közel sem ilyen egyszerű és megfogható. Az tény, hogy rengeteg, titok és igazságtalan vád lengte körül, egyesek szerint, mind kitalált volt a "vérgrófnőről". Mások szerint viszont még Drakulával is, valamilyen kapcsolata lehetett. Az igazi történetét már sosem ismerhetjük meg, pedig én kíváncsi lennék arra, igazából mi is történt akkoriban. Az is tény, hogy rengeteg fiatal tűnt el akkoriban, és kerültek elő csontvázak a közeli erdőből, de nem bizonyított, hogy a grófnő volt. Az is lehetséges, hogy egy akkori sorozatgyilkos, tevékenykedett arrafelé, csak épp kapóra jött a királynak, hogy megvádolhassa a Grófnőt, és ezáltal lefoglalhassa vagyonát, vagy legalább a tartozásait eltüntesse, amivel adós volt a grófnőnek.

A film végül is nem volt rossz, érdekes volt megnézni azt, hogy tényleg igazán milyen vélt, vagy valós indokok vezetnek ilyen tettekre embereket, szóval csak ajánlani tudom. Ha már az ajánlásnál tartunk, szeretném ajánlani mindazoknak akik kicsit őrültek, azoknak akik nem azok, mindkettőnek meglepetés lesz, egy félőrült nő. Bocsánat a sűrű realizmusért ahogy Woody Allen mondaná.  Ne feledjétek, rossz film nincs, csak olyan ami nem nyerte el  a tetszésünket. További jó Blogolást Sziasztok.

Hacsi - A leghűségesebb barát (Hachiko: A Dog's Story)

A mai napra egy komoly filmre gondoltam, mivel az elmúlt két nap a vígjátékoké volt. A film  az a Hacsi - A leghűségesebb barát, egy aranyos és szomorú történet. Engem megfogott, mert a kutyás filmek is a kedvenceim közé tartoztak, főleg mikor ilyen jól megírt a történet, és nem csak egy sima kutya gazda dolog, meg persze az sem utolsó (mint szoktam emlegetni) Igaz történet alapján készült, és ezek mindig felkeltik az érdeklődésemet. Ilyen film például Owen Wilsonnal a Marley, meg én is. Az a kedvenc kutyás történetem, de ez is nagyon jó.

A főszereplő is jól van megválasztva, Richard Gere ugye a micsoda nőből. Az is egy rendkívüli film, és ott is nagyon jól alakított, bár nem kapta meg soha a megfelelő elismerés a szerepeiért, pedig szerintem egy kiválló színész. Bár a köztudatban mindössze egy-két filmje az ami megmaradt az emberekben. Rengeteg ilyen színész van, sajnos. Például Patrick Swazey is ilyen volt, az úgynevezett egy filmes színészekhez tartozott ő is. Mindenki ismeri őket, de csak egy vagy két filmjét tudnák elmondani. Ezért is szántam ezt a napot a Hacsinak mert megismerhetünk más remek alkotást is Richard Gere-től, nem csak a tipikus filmjeit, amiket mindenki reflexből vág le.

Szóval a film. Az alaptörténet, hogy egy professzor talál egy Akita kutyát a vasútállomáson és befogadja. Tetszik ahogy a professzor és a kutya kapcsolata le van írva, nagyon jól megírt helyzetek. Nagyon átfogó, és nem csak felületes. Tényleg kiváló egy film még ha szinte senki sem ismeri. Amilyen előkelő a kutya, olyan méltósággal kezelik egymást, mintha "rendes" barátok lennének, szinte egy ember érzéseit mutatja a kutya. Fenséges egy állat, és nem könnyen hódol be az embernek, ez a valóságban is így van, ezzel a fajtával. Az első kutyafajta volt amit az ember háziasított. Itt azt írják, hogy családi film. Bár én inkább a filmdráma kategóriát rónám rá, ne haragudjatok de ezt gyermekkel lehet nem nézném meg.

Nem szeretnék ebből a filmből sem elárulni többet de mindenképp nézzétek meg érdemes. Aki érzékenyebb tartson a környékén zsebkendőt mert nem a legvidámabb film. Ajánlásomat megteszem ismételten. Mindenkinek ajánlom, akinek volt kutyája, vagy van, illetve akik úgy tekintenek a kutyára, mint társa az életben, és mindazoknak akiknek megtetszett az ajánlásom. Köszönöm, hogy elolvastátok, legközelebb még nem tudom melyik filmet fogom ajánlani, majd holnap eldöntöm. Ne feledjétek rossz film nincs. Sziasztok jó Blogolást.

U.I.: én majdnem sírtam a végén, pedig nekem nagy az ingerküszöböm...

Larry Flynt, a provokátor (The People vs. Larry Flynt)

Az igazi Larry Flynt a Hustler magazin alapítója

Mára egy 96'-os filmet szántam, nem a legújabb, de nekem tetszik a Larry Flynt, a provokátort. Ha valaki szeretné, hogy ne csak ilyen filmeket elemezzek, illetve mutassak be nyugodtan írhat. Vagy ha kíváncsi egy filmre, akkor is írhat nyugodtan, beleveszem azt is a listába. Nos tehát, ez a film egy igaz történetet, persze írói szabadságban mutatja be, magának Larry Flynt-nek a Hustler magazin alapítójának életét. Az én érdeklődésemet mindig felkeltik az ilyen valóságon alapuló filmek, ugye az "igaz történet alapján" mondatú alkotások, ezért is figyeltem fel erre is. Amerikában már kultuszfilmnek számít, hazánkban nem ért el akkora sikert, tekintve azt, hogy aránylag elég visszafogott egy nemzet vagyunk, finoman szólva is túl erkölcsösek, és még az ilyen filmek nem igazán érnek el "nagy sikereket" hazánkban.

Edward Norton

Woody Harrelson

A filmben nem kisebb személyek kaptak szerepet mint, Woody Harrelson és aki szintén az én egyik személyes kedvencem az Amerikai História x főszereplője Edvard Norton. Nekem nagyon tetszett abban a filmben, kiváló alakítás volt, és tényleg a leghűbb volt az amerikai tinik életéhez, és döntéseihez, és rendkívül jól mutatta be a választást amit nem a gyerekek hoznak meg. Szóval majd egy másik alkalommal talán ezt is bemutatom. Persze ne feledkezzünk meg a rendezőről sem aki ezért a rendezésért Golden Globe díjat kapott: Milos Forman. 

A film forgatókönyve: szintén kiváló (mellesleg az is Golden Globe díjat kapott) kiválóan mutatja be azt ahogy a világot, a saját módja szerint értelmezi és lassan mindenki ugyanúgy látja, mint Larry. Hatalmas erőfeszítéseket tettek az ember eltüntetésére, meg is lőtték, de azt amit ő képvisel nem lehet eltüntetni, még a felháborodás ellenére sem. Tetszik vagy sem, az ember életét óriási mértékben befolyásolják a test által diktál ösztönök, érzelmek. Egy semmiből jött ember megvalósítja minden ember álmát, önmagát. Egy magazin ami minden emberből kivált valamit. Legyen az undor, izgalom, féltékenység, esetleg felháborodás, Larry Flynt mindenképp nyomot hagyott az emberekben, tetszik vagy sem.

Vele akartak példát statuálni, minden rossz életű ember előtt. Így meghurcolták és minden újságért őt akarták megvádolni, mintha csak az összes újság provokatívságát egyetlen emberre akarnák kivetíteni. Viszont zseniális ahogy megvédi őt az ügyvédje Edward Norton, még ha elsőre eredménytelen is volt. Véleménynyilvánítással védi, hogy az emberek szabadok, és ha akarják szabadon dobhatják el azt a magazint, vagy olvashatják, a választás lehetőségéről beszél. Egyszóval remekül lett megírva. Ajánlom mindenkinek aki már volt kirekesztve, aki már átélte a megalázás bármilyen formáját, vagy csak simán érdekli a film. Engem meggyőzött, még ha prűdek is vagyunk ehhez mi Magyarok.
Ha valakinek kifogása lenne a leírtak miatt, akár börtönbe is vonulok a véleményemért. Nyugodtan lehet filmet kérni, ha valakit érdekel egy film, de nem meri megnézni, írja meg és én leírom, hogy érdemes megnézni, vagy sem.

Anya a pácban (Motherhood)

Hát hol is kezdjem, az első filmet amit az első napra szántam az anyaságról szól. Ez egy jó kis film mellesleg kiváló szereposztással például a főszereplő is Uma Thurman aki nekem egy favoritom a színészvilágban, szóval én már ezért is kedveltem ezt a filmet mikor még meg sem néztem. Így már gondolhatja mindenki más is magában, hogy rossz film már nem lehet és így utólag ez igaz is.

Aranyos a maga nemében, és egy blogvezető édesanyáról szól. Akinek igen nehéz élete van, próbálja kiállni az anyaság kínos és megalázó helyzeteit, az anyagi helyzete sem a legrózsásabb, és a lépcsők által nyújtott nehézség hát igen csak megnehezítik az életét. 

Bár ugyanakkor rengeteg érzelem is van benne. Szóval tényleg egy tipikus anya a maga csábító mégis visszafogott formájában.

Bár nem családi film, mégis jól el van találva az anyaszerep. Ez főleg a film elején látszódik, és az ahogy a gyermekei boldogságát a saját boldogsága elé teszi felad csaknem mindent értük, ez is jobbá teszi a sztorit. A fő szál a kislány 6. születésnapja körül mozog amit egyedül szervez meg nem kis erőfeszítésekkel.

Persze a figyelmetlen férj is benne van, a tipikus mai családapa, de a végén hát persze hogy "Happy End" hisz ez amerikai azon belül is New York-i film, szóval igen érdemes megnézni, már csak Uma Thurman nevéért is. Csak ajánlani tudom, azoknak akiknek van gyerekük, hisz ugyanezeket a pillanatokat élik meg, és persze mindazoknak akiknek megfogta az érdeklődését.

( A képek forrása a Port.hu)