Az ember tragédiája

2011-es film:

Nos a mai film, amivel sokak érdeklődését elveszíthetem, az magyar és ehhez mérten ítélkezünk. Kevés költségvetés, ezt visszavonom, magyar filmhez képest igenis nagy költségvetéssel dolgozik, kevés idő, ezt is cáfolom, rengeteg idő állt rendelkezésre a mű kiforrására, de még mennyi csaknem 25 év, ennek ellenére mégis ráakasztom a bélyeget előre is elnézést, de magyar. Végre elkészült, és egészében látható az Ember Tragédiája. Gyerekként olvastam, és kevés hatással volt rám, mint csaknem az összes úgynevezett "kötelező mű", kivéve mondjuk a Pál Utcai Fiúkat, az kivetélt képez, egyrészt már a választás lehetőségét alapból elvetette, mármint, hogy "KÖTELEZŐ" ami egy gyerek szemében főbűn, másrészt nem is érte el azt a szintet, khm.. módosítom, én nem értem el azt a szintet tudatilag, szellemileg, ami ennek a műnek a megértéséhez szükséges. 
Nem vitatom, hogy ez egy remekmű, sőt inkább magasztalom, azzal viszont vitatkoznék, szint úgy mint az operával, és a színházzal való korai ismeretséggel vitába szállnék. Fontos nagyon is, hogy megismerjünk egykori remek műveket, a történelmünket, az irodalmunkat, de én bizonyára nem ilyen korai stádiumában mutatnám be őket, jóval később. Ennek több oka van. Például a mai gyerek nem tudja azt értékelni, (ezt olvastam valahol), hogy 3 oldalon keresztül fordul meg a Dunán egy csónak. Amit már én sem nagyon értékelnék, hiszen tudom, hogy néz ki a Duna part könnyen magam elé tudom képzelni. Értem én miért kellett olyanra írni anno, hiszen akkor körülbelül, a saját házán és a szántóföldön, vagy gyáron kívül, nem nagyon járkáltak el otthonról. Persze kicsit sarkítok, de azért kellett, például olyan iszonyú mértékű tájleírással bíbelődni az akkori íróknak, sőt el is várták, hiszen azért vették meg a könyvet. A lényeg, hogy ezért tartjuk úgymond kicsit vontatottnak, az akkori műveket. Sokszor előfordul, hogy egy egy műhöz körülbelül 3 sor nem sok annyit nem tudok összehozni, másokhoz pedig 50 oldal is kevés lenne, na ez a film az utóbbi.

Bevezető 2. Rész:

Engem például idegesített gyermekként, a szerkezet, az egész mű szerkezete, és hogy folyton a legmélyebb tudatunkra akart rengeteg mű hatolni, filozófia, és hasonlók. Ettől falra másztam. Nem azért mert nem érdekelt, hanem mert még nem voltam képes olyan mélyen megérteni, mint például most. Ezért lenne sokkal hatásosabb, ha mondjuk gyerekként, Aranyt, Petőfit, és hasonló már elnézést, de könnyed költőktől, vagy íróktól tanulnánk, továbbá fontosnak tartanám a mi generációnk íróival is megismertetni őket, hiszen ez miatt egy ma élő írót sem tudnék mondani. 

Persze tudnék mondani, de ha csak az iskolán múlt volna akkor nem. Érettséginél is csak egy kettő íróról tanultunk, mindegy én megreformálnám az egészet. Persze ezekben is van mélység, Petőfi, és Arany, de más is van, nem olyan mint egy Ember Tragédiája, ahol az egész emberiségen, tetteiken, irányzatokon, rendszereken végigszáguldva, filozófiai magasságokba emelkedünk, egész mű alatt, azok egy gyereknek is élvezhetők. Nem kell nekem ugrani, tudom, hogy sokat tanulnak tőlük a gyerekek, de őket csak példának hoztam fel. Még egy szerintem idegesítő butaság, a vers tanulás. Okés a Himnusz, Szózat alap, hiszen ez a magyar identitás egyik fontos lépcsője, de az, hogy repül a nehéz kő ki tudja hol áll meg, ezt például nem annyira díjazom, hogy meg kellett tanulni anno, hiszen inkább ott is a megértésre kellett volna a hangsúlyt fektetni. Lehet én voltam a sík, hülye és agyatlan gyerek, de hogy most felfogtam, például az Ember Tragédiáját, és rengeteg hasonló művet, és akkor nem az tuti. Persze azt is aláírom, könnyű onnan beszélni, ahol nincs felelőssége a szavaimnak, mert például nem vagyok oktatásügyi miniszter, viszont véleményem lehet.

Minden egyben:

Úgy vélem a történetet nem szükséges beírnom, hiszen az emberek többsége ismeri, aki nem az viszont nézze meg ezt a remek kis animációs filmet. Jankovics Marcell mintha magára vállalta volna 1974-es, Oscar-díjra is méltán jelölt, alig kétperces rajzfilmjét címszereplő Sisyphusnak sorsát, mely mintegy önbeteljesítő jóslatként vált vérrögvalóvá a "Tragédia" monstre, egész estés rajzfilmváltozatának készítése során. Az ember tragédiája hosszabb-rövidebb leállásokkal 1983-tól 2011-ig készült és ebben a tekintetben a film mindenképpen megfelel Madách üzenetének: az emberi élet lényege a küzdés maga. Az ember tragédiája forgatókönyve 1983-ban született. A gyártás 1988-ban kezdődött, és hosszú hányattatások után csupán nemrégiben ért véget. A film érdekessége, hogy Jankovics mind a 15 színt más-más stílusban készítette el. Az egyes színekből már kaphattunk ízelítőt az elmúlt évek során a különböző fesztiválokon és a Duna Televízióban, azonban a teljes, közel 160 perces mű most először kerül a közönség elé. 

Amit jómagam is tudok, a mai nézőt sajnálatos módon nem nagyon köt le egy ilyen kaliberű film, persze megértem, kicsit nagyon figyelni kell, ha az ember az egészet meg akarja érteni, és az agya is lefárad hiszen majdnem két és fél óra, tömény filozófia, én így jellemezném. Nos igen mint fentebb olvashatjuk mind a 15 színt különböző stílusban alkotta meg, ami egyeseket idegesíthet, ha másért nem, egy két színnek az "egyszerűsége" miatt, talán ezt a szót használnám rá. Ettől eltekintve, ezt nevezném én mint "laikus" filmművészetnek, és egy újabb ziccer amit nem hagyhatok ki, művészfilm, amit alapból 3 kilométeres körzetben elűzi a magyarok többségét. Remekek lettek az adaptációk, a szinkronhangokkal is, nagyon meg voltam elégedve. Habár az első színnél, amivel kezdődik a film, ott azért kicsit pirultam, hogy ne legyen ilyen az egész, de mikor véget ért a szín, azonnal le is esett miről van szó, és onnantól már tetszett is. Próbálok nem túl szigorú lenni, mondjuk nehéz is lenne, hiszen tényleg egy nagy alkotás. A forgatókönyv, az animálás mind a kettő dicséretben részesül, ritkán sikerül, egy ilyen kaliberű filmnél, ilyen jó vágásokkal dolgozni. Nagyon sokan el szokták szúrni a vágásokat, de örömmel láttam, hogy itt nagyon el lettek találva, úgysmint a képi átmenetek a színeknél, mikor másik színbe megyünk, könnyedén szokjuk meg azt, habár nem mondom lesz akinek ez sem fog tetszeni, mert hát végül is ha nagyon szőrözünk, bele lehet kötni, hogy néhol zavaró. Persze korántsem tökéletes, de nekem tetszett, és most, hogy már el is olvastam újra a művet, rengeteg dolog lett világos. A  történetét tudtam, hiszen olvastam gyerekként, de igazából, csak a napokban értettem meg teljesen. Egyszóval mindenkinek ajánlanám, hiszen ez is egy alap műveltségi mű, és aki esetleg rest olvasni, az mindenképp nézze meg, megérti ez alapján az egészet, habár nekem még mindig jobb tetszett olvasatában, sokkal nagyobb gondolati szabadságot hagy az embernek, ahogy annak lennie kell. Köszönöm, hogy elolvasták ezt a kis ajánlót. Próbáltam rövid lenni, tudom, hogy sokak nem szeretik a hasonló műelemzést, viszont én fontosnak tartom, sok minden miatt, ezért került megosztásra. Még egyszer köszönöm, megértéseteket.

Sziasztok jó Blogolást!