Csendszimfonia (Mr. Holland's Opus)

1995-ös film:

Nem éppen egy tegnapi film, mégis úgy érzetem kell róla írnom, egy rövid ajánlót azoknak, akik nem ismerik. Mostanra ezt a remek kis filmet szántam. Viszont mielőtt elkezdeném, egy rövid kis megszokott bevezetővel kezdenék. A zene, és hatása, emberre, és társadalomra, ez elég szárazul hangzik, de nem az. Mindenkire hatással van, a zene. Mindenkire kivétel nélkül még a siketekre is, például a rezgések amiket kibocsátanak a hangszerek. Ezért zseniális az egész, és ez is összehozhatja az embereket, és megváltoztathatja akár a véleményüket is, vagy csak elfogadásra sarkalja őket. 

Én magam nagy zene kedvelő, sőt zene függő vagyok, sok stílust, előadót, együttest és miegymás hallgatok, próbálok a zenéhez is úgy állni mint a többi dologhoz, az életemben, a filmekhez is, hát szubjektívan. Persze ez nehéz, és nekem is van pár stílus aminél mindegy mi a zene, és a szöveg elvből nem hallgatom meg, viszont ez hiba, de egyszerűen nem tudom azt a stílust elviselni, a falra mászom tőle. Mai filmünk is erről szólna, mármint a zenéről. A zenekedvelő emberekről, és hogyan szerettetheti ezt meg másokkal. Személy szerint amúgy is odavagyok az ilyen stílusú filmekért, én úgy hívom őket, hogy 'tanáros filmek'. Szeretem látni azt, hogy egy tanár, hogyan éri el célját, és szerettet meg sok mindent az emberrel, és formálják a kicsiny elméket, a legjobb irányba, és én sem lennék az az ember aki vagyok, néhány tanárom nélkül. és  Személy szerint még sok mindent tudnék ide írni, de szerintem a lényeget már leírtam.

Rendező, Szereplők:

Rendező: Stephen Herek. A rendező teljesítményét kivételesen az elemzésben fogom méltatni, mert hosszan lesz kifejtve. Viszont most csak azért is egy színészt fogok megemlíteni, mert a többi, szerintem csak mellékszereplő, és feledhetőek is voltak. Richard Dreyfusst. Nos én úgy vélem, hogy nagyon jól magával ragadta a szerep, és tényleg remekül irányítja azt, mint a rendező is, és a színészi alakítás is. Például nagyon tetszett ahogy az elején megismerhetjük az igazi hatvanas évekbeli tanár alakját, a szigorú, és 'mindenellenes' tanárokat. Remekül alakul át ez a karakter, illetve fejlődik. A szigorúság ugyanúgy megmarad, de később telítődik szeretettel, a diákok iránt, és hát zsenialitással, és valamiféle 'feljebbvalósággal'. Remek és kifogástalan alakítás volt ez. Mellesleg még jelölés is volt a legjobb férfi alakítás kategóriában, az Oscarra, és hát én azért nem adtam volna érte Oscart, és ők sem, de a jelölés mindenképpen jelzés értékű, és megérdemelt. Akkor sem vitatkoztam volna, ha odaítélik, mert hát azért valljuk be megérdemelt lett volna az is, de így jobb. Viszont abban az évben Nicolas Cage nyerte az Oscart, és ezért mondtam ami mondtam, csak hogy közérthető legyen ő jobban megérdemelte, szerintem. Hangsúly a szerintem szón van. 

Történet:

Glenn Holland, a fiatal, tehetséges zeneszerző olyan műről álmodik, amellyel beírja magát a zenetörténelembe. A hírnévre, a halhatatlanságra azonban még várni kell, az alkotás helyett mindennapi problémák megoldására kell fecsérelni az erejét. Kénytelen zenét tanítani egy középiskolában, hogy éhen ne haljon, és a lakbért is fizetni tudja. Miközben a munkája kezd beérni, a magánéletben újra sötét felhők gyülekeznek a feje felett. A kisfia hallássérülten születik, így soha nem hallhatja az apja zenéjét. Évek telnek el, mire Glenn képes elfogadni saját és fia sorsát. Patrick Sheane Duncan regényéből, Richard Dreyfuss Oscar-jelölt főszereplésével. Ez a jelenet kivételes kiemeli az alakítást, ezért választottam.

Elemzés:

A rendezőről, hát nem lehet szebben fogalmazni, de megpróbálok. Régebben rengeteg másodosztályú filmet rendezett, de sosem alkotott olyan nagyon kiemelkedőt, viszont ettől függetlenül jót igen. Zseniálisnak nem lehet mondani, de jónak igenis lehet, persze ez is csak izlés függő, mint minden más. Régebbi alkotásai, amik egyáltalán nem rosszak, sőt az én gyeremeki generációm, egy két igen fontos filmjét ő rendezte például a 101 kiskutya filmes változata, a már klasszikus kipurcant a bébicsősz.., vagy Bill és Ted zseniális kalandja, és még egyet megemlítenék a Rémecskék. Szóval ezek mind 2000 előtti filmek, és egyáltalán nem rosszak, sőt. 

Legalábbis például a rémecskék számomra az volt az első, mi a megfelelő szó, a horror túl erős, de gyerekként annak mondtam. Egyet majdnem kihagytam, pedig nekem az is egy meghatározó film volt, amiből rengeteg dolgot tudtam meg a televíziózás működéséről 'belsejéről' az a Szentfazék egyik régi szeretett filmem, az egyik legjobb Eddie Murphy film. Eme sorokat azért írtam, le mert ez is az a kategória. Mint rendezés a helyén volt, mint történet nagyon is jó volt, sőt talán a története volt a legjobb, a felépítése is jó volt, egyszóval egy jó film, érdemes mindenkinek megnézni, mert azért ez a film is lehet remek gondolatébresztő, ha hajlamos rá az ember. Kicsit néhol sajnos, szerintem az én hibám, de átlagosnak éreztem, volt benne pár kiemelkedő motívum, például az alakítások, és a történet hűség, és történelmi hűség is. 

Az apa fiú kapcsolatot nem nagyon akarom feszegetni, mert hát nekem annyira nem tetszett, és hát annyira nagy jelentősége nem is volt, a siketség is csak a vége felé vált érdemessé a megemlítésre, ez a film az egyén életrajza a vele történő események hálója, ezen nincs mit szépíteni, fontos témákat pedzeget, de csak felületesen és ez elég idegesítő tud lenni, hogy nem tapasztaltam mélységet benne. Ezekért nem szeretem annyira a magyar címeket, mert angol címen az látszik, hogy az egyénnel fog foglalkozni, viszont a magyar cím csak azzal foglalkozott, hogy hangzatos legye, de a lényegi részben egyáltalán nem stimmel, mert elég kevés szerepe van (aránylag) a siketségnek, mint jelenségnek benne, és a kihangsúlyozása is csak a végén jelenik meg egy kicsit. Sok filmnek a címét rontják el ugyanúgy, csak azért mert magyarul nem hangzik jól, ezt persze megértem, mert hát nekik el kell adniuk a filmet, de akkor is irritáló. Röviden ennyi a kis elemzésem. Rossz filmet még mindig én nem találtam, mindent meg lehet nézni legalább egyszer.

Sziasztok jó Blogolást!