Erre a napra, egy számomra is ismeretlen filmet néztem, semmit sem tudtam róla mielőtt megnéztem. Egyik barátom ajánlotta, hogy "mindenképp nézd meg, neked tuti tetszene, szereted az ilyen filmeket". Egy ilyen ajánlás után, nem tudtam ellenállni, hogy ne nézzem meg. Nem bántam meg. A története kiválóan van megírva, egyszerűen tele van, anaforizmákkal, metaforákkal amik nekem nagyon tetszettek.
A szereposztásról, nem tudok sokat mondani mert, eléggé ismeretlen a film, nem csak a számomra, de azért egy embert megemlítek, a főszereplőt. Nem rossz színész bár láttam benne bizonyos monotonitást, de nem volt vészes. Erre a filmre tökéletes volt, de nem valószínű, hogy a 3. osztályból valaha is előbbre lép, hacsak nem hagyja el a kliséket. A neve: David Lee Smith. Egyfilmes színész, és az sem a leghíresebb film.
Nos a történet. A nagy lényege, hogy néhány értelmiségi eszmecserét folytat, a világ egykori történéseiről, mintha egy ember élte volna át az egészet. Mi lenne ha? tényleg egy ember, mindezt átélte volna. Hogyan tekintene a világra? Mennyi embert ismert meg, híreset és nem annyira híreset? Volt-e ő maga is híres személyiség? De mindezek nem számítanak, rádöbbenünk lassan, de biztosan, hogy ennyit élni, nem kiváltság, hanem átok. Igazából valláson, vallásokon is értekeznek, ha úgy értelmezzük, próbálják, értelemmel felruházni a megfoghatatlant, a hitet. Ez is egy főbb motívuma a filmnek.
Ajánlom mindazoknak akik szoktak filozófiai szinten vitatkozni a világról. Mellesleg nem hurrogtam le a filmet mert nekem tetszett, csak kár, hogy nem készült jobb film belőle, csupán egy másodosztályú, "értekezés intelligens emberek között" dologig. Ajánlani tudom mindazoknak is akik szeretik a történelmet, mert hallhatnak érdekes dolgokat is. Nem mondanám, hogy minden dolog teljesen pontos de szerintem beleférnek a hibák. Szóval ennyit volt érdemes mondanom erről a filmről. Sziasztok jó Blogolást.