Mára egy elég aktuális témába vágó filmmel készültem, a Túlméretes szöszivel. Azért is erre a filmre gondoltam, mert tényleg így van (sajnos), hogy ránéznek, egy "duci" emberre, és rögtön arra gondolnak, (az átlag testalkatúak), hogy biztos egész nap otthon ül, és mást sem csinál csak eszik. Arra sosem vetemednének (mármint gondolatmenetben), hogy lehet valami belső probléma miatt, mondjuk betegség, vagy érzelmi trauma is okozhatta, vagy a hormonok. Csak arra asszociálnak rögtön, hogy lusta dögök lehetnek. A társadalom lassan őket is ki akarja kirekeszti, pedig Amerikában lassan túlsúlyban lesznek, a túlsúlyosok, így is (ha jól emlékszem, de ha nem ki lehet javítani) talán 30%-uk túlsúlyos. Ez akkora szám, hogy nem kerülhetnek, a társadalom peremére. Nem mellesleg a helytelen életmód, amit mostanság meg annyian űznek (köztük én is), az ingerszegény környezet, a helytelen étrend, ez is rengeteget ront a helyzeten. Amúgy ha akarnánk, belemehetnénk a gének szintjén is, mivel 30 génpárjuk hiányzik, azoknál, akik túlsúlyra hajlamosak, és ugye az anyagcsere lassabb mint másoknál, kevesebb hormont termelnek a nyirokcsomók, és még sorolhatnám. Szóval nem kell senkit lekezelni azért, mert nagyobb az átlagnál, egyáltalán nem biztos, hogy önszándékából az. Bocsánat kicsit eltereltem a gondolatmenetet, de ezt muszáj volt leírnom. Most ahogy azt már mindenki jól tudja a szereplőkkel foglalatoskodom majd.
A főszereplő egy tehetséges, bár sablonos (mármint amilyen filmeket kap, az sablonos nem a színészi játéka), mindig ilyen "romantikus" filmekben alakít, pedig én szívesen látnám, valami komolyabb szerepben (ha valaki tud ilyet leírhatja, mert én nem találtam). Szóval a fiatal tehetség neve: Kaley Cuoco. Szerintem jó színésznő, nem láttam valami sok filmet tőle, de azok tetszettek, még ha túl "nyálasak" is. Röviden ennyit tudtam írni róla mert, nem annyira népszerű (legalábbis nálunk), de azért tényleg nem volt rossz. Mondjuk aranyos a "duci" szerepben is, bár nem ér fel egy Eddie Murphy-hez, vagy akár egy Martin Lawrence-hez, de nekem tetszett. Sajna a film nem ért el akkora népszerűséget, de ez nem miatta volt, ő mindent megtett, ennek az érdekében.
A filmről. Nem volt rossz egyáltalán nem, érdemes volt megnézni, hogy belássunk az Amerikai tinik (akikhez lassan már hasonlítanak a Magyar tinik is egyre jobban), hogyan élik, élhetik meg, egy túlsúlyos helyzetét. Mint belső, saját értékeikben, hogyan mutatkozik, mint pedig külső a diáktársak szemszögéből, az előítéletek, és az elfogadás részről. Az első az mindenképp a megdöbbenés (mi más is lehetne), hogy tényleg ennyire kegyetlenek az emberek. Minden azt sugallja, sokkal jobb ha vékony vagy, minden, a modellek, a reklámok, az emberek, azt képzelik akkor élhetsz csak teljes és boldog életet, ha vékony vagy, pedig ez nem így van. Szerintem a boldog élet kulcsa, nem a súly, hanem mennyi emberben váltottad ki a szeretetet magad iránt. Nekem ez a mércém, minél több ember véli így, annál kevesebbet fognak a súllyal törődni. Volt a film végén egy mondat ami nagyon tetszett: "A világ határoz meg téged? vagy te mondod meg ki vagy?" Ez nagyon megragadt bennem, mert teljesen helyénvaló, és pont egy ilyen mondattal fejeztem volna én is be a filmet. Röviden ennyi a véleményem.